Nezval: Negyvenkilencedik ballada az örömlányokról
Amíg jó alvásom esett,
– az ifjít, az a fő dolog! –
hogy szerettelek bennetek,
asszonyok, csalfa asszonyok.
Őket is, kiken virított
– nem pír, hanem – púder színárnya.
Ráment bár pénzem néha sok,
el-eljártam a bordélyházba.
Ismert már strici rengeteg.
Volt ruhám mindig jól szabott,
a kéj-szomj, mint a bú: belep;
ellenáll, de úgy se jobb.
Ahány jő, annyi új titok,
mindegyre újabbat kínálva. –
Ki lejtőn halad, meginog!
El-eljártam a bordélyházba.
Elvettem vón’ bármelyiket.
Nem terhelnek skrupulusok.
Bár erkölcsöm sem lengeteg.
De hát a láz elpárolog.
Sokakra visszagondolok.
Ki emlékszik még Bielára?
Voltak másik is bájosak.
El-eljártam a bordélyházba.
AJÁNLÁS
Virág fonnyad, világ forog.
De szép nő van ma is rakásra.
Hol? Könnyű kitalálnotok.
El-eljártam a bordélyházba.
Fordította Illyés Gyula