Stefan George: Titokzatos szem tűz át a homályon

Titokzatos szem tűz át a homályon:
hogy el ne hagyjalak, remegve kérted,
s úgy hullt belém a hangod és a lépted,
hogy e zarándok-utat most is áldom.

Nem ízlelt mámorral kínál a tájék:
ezüstös lombon megfagyott sugár ég,
s körül, e lágy színekbe szőtt teren
fojtott a kín, s az öröm nesztelen.

Nagy ámulás lakatja fogja ajkad,
csillagfényt perget ránk a büszke bolt;
a lég ujjongó látomást kavargat:
ily bűvölő egy május-éj se volt!

Fordította Képes Géza