Gintaras Patackas: Ikarosz [Ikaras]

…és a mező hűvössé vált és az apa felcsatolta a szárnyakat,    
a sötétségben repülő test eltávolodott a szemsugarától,
el a dombtól, a görög teleptől, és el a zúgó orgonástól,
el a hagyományos emberi sorstól, el a kiáltozó pásztoroktól.               

…különféle szüzek, akik eltévedtek a bánat labirintusában
és azt kiáltották, hogy a világ fölött nincsen se Isten, se ég,
hogy a tanulás erőfeszítése haszontalan és értéktelen,
a tudomány vívmány a földgolyó számára felesleges súly.

…megremegett a sztratoszféra, füst lengett, lengett szürkeség,
a csillagok szemei megvakultak, megalvadtak számban a szavak,
a tenger, az óceán, a hegyek, a muzulmánok felett,
a rabok és türannoszok  felett, én csak repültem az ürességben.

…a nap akár a tályog égett, lángoló rakétaként  
a végtelen világban, meztelenül repült a test,
de a logikus befejezést nem várta meg a fiam, Dédalosz –
hazugság, hogy a szárnyak leváltak, hazugság, hogy a játékból kiestem.

…valahol dinoszauruszok élnek, amazonok és kentaurok,
ők mind nehéz bombát hordanak mellkasuk bal oldalán, alul,
a Minotaurus hatalmában a hatalom háborúkkal, vérfolyamokkal telt el,
az idegenség ideje, a különösségé, ami rendkívüliségben múlik…  

Fordította Gaál Áron