Gintaras Patackas: Vers, amit virradatkor írtam [Eilėraštis, parašytas auštant]

Befejezetlen regény éretlen gyümölcse    
A napok méhében idő előtt örökre elpihen.             
Ismeretlen marad illata, az oly fűszeres
És tinta áradata, ami mézes-mázos.

Beteg a toll, dobd el, ne nyugtalanítson,     
Nincs hasznára a vér és gondolat szövetsége       
A szavain segítség nélkül fennakad
Az éjszakai vázlatot, válladon hordod
És azt kiáltja segítség nélkül „De Jó!

A te hibád, hogy a gramofonok megdöglöttek,
Hogy az erődök felhalmozzák az amforák között,     
Hogy a fehér fény nem értékes és nem kedves,
Hogy az életek befejezett formák –
A tinta hatalmánál nincs előrébbvaló?”

De te nem hallod. Az ég üvölt,
Legyen hát eszed, a szemed kinyílik     
És látja, hogy repül rézsút
Kisírva és megsüketülve az aszteroida –
Éjszakai nap, a kozmosz egy darabkája.

Fordította Gaál Áron