Szvetlána Szuprunova: /Olyan csendes lenne a környék…/

Olyan csendes lenne a környék, hogy
meg lehetne hallani az ágon a szarkát,
azt is, ahogy visszatérve a másik partra
belefúródik a sásba a ladik.

Lehetne hallani a messzeségből a hóvihart,
azt, ahogy a mezőn megtelepszik a köd,
azt, ahogy a tisztásra hajítja a leveleket
az a szél, ami lerohanja a tajgát…

A távoli tengerig minden hallható lenne,
s nem szűrődne be se boldogság, se keserűség,        
sőt, hallható lenne, hogy valahol a tenger mögötti
ösvényen futnak a hangyák.

Egészen a Holdig csend honolna,
de, ahogy felébredve az égre emelem
szemem, ismételten megértem, hogy
nem fordul elő ilyen csendesség.

Fordította Gaál Áron