A világirodalom legszebb szerelmes verseiből
Abu Nuvász: Egy keresztény leányra
Elmész előttem, némán elpirulok,
elfordulsz büszkén, mintha meg se látnál.
Ruháidnak alatta minden este
reszket egy illatárasztó virágszál.
Elnyűtte testemet a vágy miattad,
szememnek héjavért hullajt utánad;
moszlim-gyötrő keresztény őzikém, te,
minden igazhitű áhítja bájad.
S ha nem tudnám, hogy a gyehenna vár rám,
bizony Alláh helyett Krisztust imádnám!
Fordította Jékely Zoltán
José María Heredia: Antonius és Kleopátra
Nézték Egyiptomot erkélyről, a magasban,
a tikkadt ég alatt, amint pihenni tér,
és a Folyót, amely sötét deltáin ér
Bubast s Szaiz elé, vizét görgetve lassan.
A büszke római a súlyos, lomha vasban
– egy gyermek álmait ringató rab vezér –
érezte kéjesen, hogy lankad el s alél
győztes szívén a test, melyet ölel szorosan.
Fürtös, sápadt fejét felé fordítva, kit
legyőzhetetlen és vad illat részegít,
emelte tágranyílt szemét a nő s a száját.
S a lángoló Vezér reá hajolt, s a szem
aranycsillámú nagy tükrében végtelen
tengert látott, ahol futottak szét a gályák.
Fordította Szegzárdy-Csengery József
Különben mindegy
/Ismeretlen német költő/
Ó kis kisasszony, karcsú és törékeny,
Isten után te vagy minden reményem;
miért búsítsz hát, mondd, miért is vetsz meg?
Különben mindegy, mindenképp szeretlek.
Hajlékony termeted szívembe lépett,
nem vágyok senki mást ma már, csak téged;
miért búsítsz hát, mondd, miért is vetsz meg?
Különben mindegy, mindenképp szeretlek.
Fordította Radnóti Miklós
Van Csang-ling: Hadiasszony
Az ifjú feleségé most tudja, mi a bánat,
bámulja balkonán a sok fűzfaágat,
s fáj néki a tavasz, a könnytől nedves ég,
mert rangért küldte el harcolni kedvesét.
Fordította Kosztolányi Dezső
Vitezslav Nezval: Harmincnegyedik szonett a hajdani szoknyapecérről
Próbáltam már nemegyszer
cserélgetni a csókotok.
Hogy ettől a szív nem dobog?
S hogy közben a gusztusom ment el?
Félkegyelmű s nem ember,
ki ezzel nem próbálkozott.
Váltottalak, mint papucsot
hát bennetek, jó kedvvel:
óh, asszonyok, ti asszonyok!
A test testre vágyakozott…
Most éppoly vágy lelked után dúl.
Elszánt, ördögi törekvés.
Nem részed kell már – az egész!
Szívem ezért ver oly butául!
Fordította Illyés Gyula
William Butler Yeats: Az indián a kedveséhez
Réved a hajnali sziget,
súlyos ágakról csönd szitál:
lágy füvön pávák lejtenek,
hintál a fán egy papagáj,
s a mázas tengerre hullt képére kiabál.
Kikötjük magányos hajónk,
s örökké itt bolygunk tovább
kéz-kézben, hangunk súgva zsong
a réten át, a síkon át,
ezt súgja: elhagytuk a nyugtalanság
honát,
mienk a legmélyebb magány,
tárt ágak sátra ránkhajol,
így lesz szerelmünk indián
csillag, tüzes szív-meteor,
s egy velünk a szárnycsapás fénye,
az ár, ha forr,
s a súlyos ág s a kő-galamb,
mely száz napon át így zokog:
árny-lelkünk kószál itt, ha majd
a tollas úton est huhog,
s lábnyomunk a szunnyadó víz partján
párolog.
Fordította Garai Gábor