Krasznojarszk, egy élhető szibériai város

Krasznojarszk – Szibéria harmadik legnagyobb, közel egy millió lakosú, meghatározó iparvárosa, ugyanakkor a Magyarországnál huszonötször nagyobb, közel hárommilliós Krasznojárszki terület tudományos, oktatási, kulturális központja is egyben. Kereskedelmi, szállítási útvonalként is központi szereppel rendelkezik a 3487 km hosszú Jenyiszej folyó partján fekvő nagyvárosként, ami a Transszibériai vasút egyik jelentős csomópont- állomása is. A Jenyiszej lenyűgöző hosszát jól mutatja, ha figyelembe vesszük, hogy a mi Dunánk a Volga után Európa második leghosszabb folyójaként, 2850 km hosszú. A várost 1628-ban alapították. 1877-ben alapították első könyvtárát, míg első múzeuma 1883-ban nyílt meg. A várost elérő Transszibériai vasút számára 1899-ben épült meg első –vasúti hídja. I. Miklós cár, a beiktatása ellen és a társadalmi reformok és haladás érdekében kirobbant nemesi-katonatiszti, dekabrista felkelés, nem lemészárolt vagy tömegesen kivégzett, életben hagyott vezetőinek nagy részét, nemességétől, katonai rangjától, családnevétől megfosztva ide száműzte, hogy kényszermunkásként a helyi bányákban robotoljanak. Jókai Mór „Szabadság a hó alatt” című művében dolgozta fel a jobbágyfelszabadítást, földosztást, alkotmányos monarchiát követelő eseményeket. A városban látogatást tett Csehov, aki Szibéria legszebb városaként írt róla. Régi, mára helyrehozott épületei, terei mellett figyelemreméltó modern építészete is. A város, jelentős irodalmi periodikájának az „Új Jenyiszejnyi Irodalmár” főszerkesztőjének gyűjteményéből különleges, archív fényképanyagot kaptam, amin keresztül a Szózat olvasói elsőként nyerhetnek „betekintést” Krasznojarszk valóban megejtő egykori hangulatába.

 {gallery}kitekinto/krasznojarszk{/gallery}