Igor Resetyov: [Ismét a lélek…]

Ismét a lélek halálos tombolása
Vipera-kard dúlja fel a testet…
Ismét kifelé kívánkozik a lélek
Ami, vajon hányadszor van ebben a testben?
Minek bújsz elő a semmiségért?  
Harcba száltál egy Gyönyörű Dáma becsületéért      
Így küldött el… illetve nem – hát nem egészen küldött el,
És az orgonista már skálázik.
A súlyos Bach, a kimért Shopin,
Maradt a választás őközöttük.
És ismét a rideg halál a fogság neked
Bebugyolál komor hálójába!
Te a harcba mentél, és egyáltalán nem játszottál ezzel –
A halállal játszani ízléstelen és ostoba dolog.
És íme, téged tüntet ki a korál,
A koporsó alatt, a szomorú fekete ácsolat alatt.
Igen teljesen! Vajon ezt is, először?
És ez a seb – először seb-e?
Még biztos a kéz és pontos a szem!
A fájdalom, a vér – csak az öncsalás gyümölcse!    
Te nem bújsz ki a sorsod alól
Ez irányba egy lépést se teszel.
Várják csak ki a korálokat és a koporsókat,
En-garde! És ismét felemeled a kardot,
Hosszú és nem könnyű út vár rád,
De készen állsz – hiszen te olyan konok vagy         
Csak a mandzsetták megvizsgálása maradt még hátra
És egy Gyönyörű Dáma becsületéért – újra ütközetbe mész!

Fordította Gaál Áron