Levél az olvasóhoz - 2017. 12. hó

Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.  Móz. 1,1-2

Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.  Ján. 1,1

 


Teremtéstörténet kezdete, Mózes első könyve (Brésith) első soraival és Jézus tanítványa, János apostol szavai szerint. Szembeötlő különbség! Mégis, a Niceai Zsinat által is dogmává merevített mózesi kijelentések határozták meg évezredek óta az európai gondolkodók eredendő viszonyát a valósághoz és annak valós lényegéhez. Az emberi elme a megismerés eredeti, a gyakorlatban azonosítási pontokat kereső és találó rendszer szerint képes utat vágni a bizonytalanságban, csak eredendően nyilvánvaló (és így bizonyítási kényszeren fölüli axiómák) kinyilatkoztatásokra képes bölcseleti rendszert építeni. Ezért János is szükségesnek érzi e beszédes mondatban a „Kezdetben” alappontot rögzíteni, noha a mondat következő részében az osztályozható rendszereken túl mutató, valőság feletti tartalmat ír le. Bár mértékül segédpontot ad a gondolkodónak, megszakítja az emberi gondolkodás sok ezer éves rítusát, szekvenciáit azonnal. Jézusian tökéletes és pontos megközelítés, amit János ebben a mondatban elénk tár!
Sajnálatosan nyilvánvaló, hogy a hatalmat júdási ezüstökért kiszolgáló nikaiai (325) és a khalkédoni (451) zsinatok, Saul(Pál) nyomdokain járó kártétele óta már rejtetten dognatizált zsidó Tóra szemléletmódját tekintik és rögzítik irányadónak, amiben megjelenik a duálissá virtualizált világ. A jóságos teremtőnek elhatároló lebegése a terméketlen és üres (tohu-va-bohu), minden alsóbb gonoszság sötét vizei fölött…
És ez még csak a teremtés története, annak alapvetése!…

    Lehulltak mára a lombok, minden ág, bog szabadon és szabadságának szemérmetlenségében rángja fagyillatú szelek rájukmért táncát. Nem örömből, nem hozsánnaként. Lassan kérgük alá fonnyad az élet máriakék aurája, már nincsenek is, Ősten engedelme gyökereik felé bújtatja a valóságot, ami talán e gyászos hónapok után újra elősarjadhat.

    Robbanás vizsgálatául készült gyorsított mozgókép felvételeken, valóságosan láthatóvá válik a gonoszság fölbomlasztó ereje. Nem a hirtelen kitáguló tűzgömb, nem a belőle sugárzó elemésztő erő. Hanem, ami utána jön. Az ostorként visszacsapó lökéshullám. A kalimpáló semmit hirtelen ezerszeresen összetömörítő, visszacsapó hatalom, ami ebből a semmiből épülve válik hirtelen valósággá. Ennek ereje tép szét mindent alkotónál kisebb darabjaira, amik már jószerével semmi azonosságot nem mutatnak addigi formájukkal.

    Elkezdődtek az adventi hetek. A Karácsony felé közeledtén egyre sérültebb és kiszolgáltatottabb a lélek. Sebesítik a test vágyai, kiszolgáltatják a halmozás dühének az ajándékgyűjtögetés sarlatánüzemei. Minden vásárlásra ingerel, egy esztendő elodázott ígéretei, soha meg nem tartott, ünnep subája alatti fogadalmak, rettegés az elmúlás fénytelen magányosságától.
Karácsony gyorspácospulyka formájú tűzgömbje aztán kitágul hirtelen, minden flitteres fénnyé lesz, minden hártyázó örömmé duzzad, aztán összeomlik egy pillanat alatt. És jön a visszacsapó lökéshullám… Advent négy hetében a statisztikák szerint megnő a suicid hajlandóság, a szent ünnep után a sikeres önsemmítések száma…

    A hit intézményrendszere olyan, amilyen. Adjátok vissza ezért a császárnak, ami a császáré, és ami az Istené, az Istennek! (Mt 22,21) Advent csöndes Jézusvárakozása legyen hát csak a miénk! Az érem éle! Ajándékozzunk, gyűjtögessünk, szaladgáljunk fejveszetten. Pörögjön az a császári érme! De csakis azért, mert erre sarkall minket a tárgyakká válni akaró szeretet, csakis azért, mert áradás ered szívünkből, nem robbanás. Mert nem a visszaható önigazolás, nem lusta csalás, nem a csillogással ideig-óráig elfedett harag, irígység ólálkodik és duzzad!
Úgy, akkor, nem fújja el lelkünket az üresség lökéshulláma.

    Behavazódnak ágak, bogok, rángatják őket fagyillatú szelek. Nem örömből, nem gonoszhoz hozsánnázva, csak, mert ez a tél. Kérgük alá fonnyad az élet máriakék aurája, már nincsen is, Ősten engedelme gyökereik felé bújtatta a valóságot, ami talán e gyászos hónapok után újra elősarjadhat a Jézusszíve mécses derengéséből. El sose felejtsük Krisztus tanítását: Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

    Áldás!

Czipott György

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf