Levél az olvasóhoz - 2013. 6. hó
Nem és nem és Nem Nem,
egyre harcolj a gyilkos béke ellen!
Határt, sorompót dönts keresve
békét. S ne hulljon ránk az este.
Trianon nem, NEM sérthetetlen!
/Kannás Alajos: Kiáltvány/
Trianon! Amikor ezt a szót hallom mindig arra a kettétört tollra gondolok, amivel aláírták a rablóbékét, amikor ezt a szót hallom, újra és újra szétszabdaltságunkat és hazátlanságunkat látom a saját földünkön a Kárpát-hazában. Trianon!(1) Ez a szó számomra egyszerre jelent dühöt, elkeseredést és jelent lelki szolidaritást az elcsatolt országrészekben még megtalálható magyarsággal. Nyilvánvaló, hogy más a megcsonkított honban megélni a trianoni diktátumot, és más Kárpátalján, Felvidéken, Erdélyben, Délvidéken vagy Őrvidéken, ahol a beletörődés az élve elfalazottak, a lassúbb vagy gyorsabb elmúlásra ítéltek önfeladását, a magyar nyelv elsorvasztását, a magyarság beolvadását jelenti. A belenyugvás, a tények ellenkezés nélküli elfogadása halálos. Abraham Lincoln mondta: »Barátaim, polgárok, nem menekülhetünk a történelem elől; Tűzpróbán megyünk keresztül, és a tűzpróba fénye ránkvilágít- s nevünket tiszteli vagy megveti az egymást követő nemzedékek sora.«
Ezen okok miatt e sorok írója kijelenti, hogy revíziópárti és irredenta,(2) és reméli, hogy a Szózatban e tárgyban olvasható hiteles tudnivalók hozzásegítenek mindenkit ahhoz, minél többen csatlakoznak egy későbbiekben megalakítandó új revíziós mozgalomhoz, amelyben a teljes vagy legalább túlnyomó részben való visszacsatolást célozza meg. Ezért ne hagyjuk magunkat hamis vádaskodásokkal megfélemlíteni, ne hátráljunk meg, ha támadják az irredenta eszmék és a revízió gondolatát. Az ezerkilencszázhetvenes években Illyés Gyula a meghamisított értelmű nacionalista szó helyett bevezette a patrióta, a hazafi kifejezést. Ö akkor a kényszerű körülményeknek engedett, s bár sokan hálásak voltak neki, alkalmazni kezdtük a szót – de ez visszavonulás volt.
Magyarország feltámasztásához rendíthetetlen hit kell. Már a kínai Konfucius figyelmeztet: »A nemzet hit nélkül elpusztul.« Ne gondoljuk arra, hogy a visszacsatolásra mindenképp katonai eszközökre, háborúra van szükség. »A béke és a háború kérdését végül is a korszak becsületessége, hitvallása dönti el. A béke problémája nem más, mint az emberi természet problémája; a probléma végső fokon a determinizmus és a szabad akarat kérdése, a nyers erőé és a hité. A béke: a hit cselekedete, hit nélkül pedig nem fogunk megmenekülni.«(3) Feltételeznünk kell azonban, a revízióra valószínűleg évtizedeket, vagy akár egy évszázadot is kell várni. Akár úgy, hogy itt Európa közepe csodálatosan adott egy erős, életrevaló államszövetségre, a Kossuthnak tulajdonított, de Széchenyi által kigondolt népek szövetsége megteremtésére. Ezért kérem Önt tisztelt OLVASÓ, jól jegyezze meg az itt olvasottakat, hogy az ezzel kapcsolatos tényeket hűen átadhassa gyermekének, unokájának, elültetve az ez irányú vágyat. Az ifjú nemzedékekben erősebben létrejöhet az új kötődés. Ezért azonban minden jóakaratú, gondolkodó magyar embernek tenni kell. Tenni kell, hogy ezzel is építsük az utat az újraegyesült Magyarország felé, amely kivezet bennünket a rablóbéke csapdájából. Először –kicsik és nagyok– azt tanulják meg, hogy szeretni kell ezt a népet és a Kárpát-hazát. Lao-ce a taoista filozófia atyja azt vallotta: »A szeretet győzedelmes a támadásban és sebezhetetlen a védekezésben. « Mondjuk el az igazat, hogy megértsék a történtek okát, adjuk meg a kilábalás receptjét, miközben készítsük fel Őket arra is, hogy a gátlástalan Világhatalom minden nemtelen eszközt bevet majd az iskolákban, az írott és az elektronikus tömegtájékoztatásban e tények meghamísítására, a liberális- szocialista- zöldpárti sajtó dögkeselyűinek – a médiákban meglévő túlsúlyát kihasználva. Készüljön mindenki fel, a szellem tolvajainak hada immár beépült mindenhova, ők azok, akik a hagyományos értékek bomlasztásával népeket, kultúrákat radíroznak le, törölnének el a történelemben. Mindent azért, hogy ez a pusztító materializmusra, gyilkoló ősbolsevizmusra- vadkapitalizmusra alapozott törzsi hatalom végérvényesen meghódítsa a földgolyót. Internacionalizmust, globalizációt, kozmopolitizmust, szabadpiacot hirdetve, mindezt a kiválasztott törzs uralmának mielőbbi megteremtéséért és anyagi felemelkedésért. Ezért csak az anyag elsődlegességében hívő, a gonoszhoz közelálló erők követelték, követelik hazug jelszavakkal –vért a társadalmi igazságosságért, vért a haladásért, vért és halált a jó cél érdekében– miközben életet nem adnak, csak vesznek és elvesznek a hatalomért. Elősegítik, hogy az »embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat.«(4) Miért tehát ez a sok gonoszság? Mert Európának azon pontján élünk, s még mindig több mint 12-13 millióan, ahol bennünket kikerülni nem lehet. Ahová mindig minden hatalom, formáció, ideológia, de kultúra és szellemiség is el akar-akart jutni, s melyeket mi mindig ki tudtunk egyenlíteni, meg tudtunk békíteni vagy elzavarni, ezzel biztosítván a kontinens stabilitását. Mert minket fel kell oldani a közös Európa agymosodájának vizében. Ez a cél. S bár ennek a majd 150 éve tartó folyamatos aknatűznek a célzó berendezése nagy szöget zár be, s bár ezek a gránátok gyakran célt tévesztenek, de szele is elég fájdalmas, sőt veszélyes. De legalább érezzük, sőt tudjuk, honnan fúj…
Lássuk tehát a puszta számokat: a trianoni diktátum következtében Magyarország elveszítette területének kétharmadát és közel három és félmillió magyar került idege államok fennhatósága alá. A magyar királyság veszteségeiből az úgynevezett utódállamok gyarapodtak, a következőképpen:
- Romániához csatolták Erdélyt, a Partiumot (a történelmi „Részek”-et), és a Bánság keleti részét – Horvátországot nem számítva – Magyarország 282.870 km²-nyi területéből 103.093 km²-t;
- Csehszlovákiához került a Felvidék, Csallóköz és Kárpátalja, azaz 61. 633 km²;
- az akkor Szerb-Horvát-Szlovén királyság kapta a Bácskát, a Bánság nyugati részét, a Szerémséget, a Drávaközt és a Muraközt, összesen 62.092 km²-t;
- Még az az Ausztria is részesült magyar területekből (3.965 km²), amely a Habsburg érdekektől vezérelve belerángatta Magyarországot a világháborúba.
Ennél igazságtalanabb, ésszerűtlenebb és gyalázatosabb békediktátum még nem született Európában. Egy ezer éves államisággal büszkélkedő országot így még nem daraboltak szét és nem aláztak meg, mint Magyarországot az antant hatalmak a trianoni döntéssel. Európa – ugyancsak felszínes – lelkiismeretét megnyugtatta a békeszerződés kisebbségi záradéka /párizsi nyaktiló alá vonásunkkor 1947-ben, már ilyen kitétel sem volt/, melynek leple alatt irtóhadjárat kezdődött az utódállamok magyarsága ellen, olyan, ami puszta fizikai létükben fenyegette és fenyegeti őket a mai napig. Kiknek is köszönhetjük ezt a ránk kényszerített szerződést? Elsősorban a magyargyűlölő, románbarát Clemenceau francia, és Woodrow Wilson amerikai miniszterelnököknek, akik vélt geopolitikai irányelvek miatt ragaszkodtak Magyarország szétdarabolásához. Tudni kell, »a geopolitika mindenekelőtt olyanfajta filozófia, amelynek területén a náci és az antináci tudósok meleg kézszorítást válthatnak egymással és kölcsönösen biztosíthatják egymást nagyrabecsülésükről; A geopolitikát az teszi mindenekfölött veszedelmessé, hogy „tudománynak” hívják, mert a tudomány nevében rengeteg bűnt el lehet követni; A geopolitikusok valójában két krajcárt sem adnának az emberi vérért; Mit számit az ilyen földmérők gyülekezetének, hogy közben néhány tucat iskolásgyereket lebombáznak és egymillió felnőttet megölnek.«(5) Az új határokat elvileg az amerikai elnök által megfogalmazott nemzeti elv alapján jelölték ki. Még 1919 elején a béketanács semleges bizottságokat jelölt ki az etnikai határok megállapítására. Ez a Felvidéken például így zajlott: a semlegesnek nevezett delegáció két tagja cseh születésű amerikai állampolgár volt /Jan Karmezin és Robert Kamev/. Ők Kassán a Schalkház szállodában hamisított jegyzőkönyveket vettek fel, amelyek később a tárgyalásokon döntő érvként szerepeltek az elcsatolás mellett. Ugyanakkor a Teleki-féle térképeket nem vették figyelembe. Pedig Magyarország nemzetiségeinek legnagyobb része ekkor tömbökben élt az országhatárok mentén és ez a tény meghatározta az északi, keleti és déli megyék nemzetiségi struktúráját, Erdély legkeletibb vármegyéit /Háromszék és Csík/ kivéve, a magyar nemzetiségű népesség Zemplén, Ung és Bereg vármegyétől délnyugatra fekvő vármegyékben, Somogyig és Zaláig terjedő régiókban volt többségben. Érdekesség, hogy a Brit Birodalom vezető szerepét mindenek elé helyező háborús hiéna Winston Churchill és az ugyancsak háborúpárti Herbert Henry Asquitht brit miniszterelnököt követő David Lloyd George végig fenntartásait hangoztatta: »Soha nem lesz béke Délkelet-Európában‚ ha a most létrejövő kis államok mindegyikének jelentős magyar lakossága lesz. Ezért én a béke vezérelvének azt venném, hogy amennyire emberileg lehetséges, a különböző népfajok kapják meg saját hazájukat, és hogy ez az emberi szempont előzzön meg minden stratégiai, gazdasági vagy közlekedési meggondolást, melyek rendszerint más módon is megoldhatók./.../ Nem lesz béke Közép-Európában‚ ha utólag kiderül, hogy Magyarország igényei jogosak, és hogy egész magyar közösségeket úgy adtak át Csehszlovákiának és Erdélynek /Romániának/ mint egy-egy marhacsordát csak azért, mert a konferencia elutasította a magyar ügy megvitatását.« Érveit elvetették, a következmények pedig ismertek. Bár később számos nyugati hatalom politikusa, mint Lord Rothermere, és más tisztességes értelmiségi emberek belátták ugyan ennek a döntésnek az igazságtalanságát és előre látták súlyos következményeit egy újabb világháború kitörésének veszélyében, de a békediktátum érvényben maradt, majd a második világháború lezárásaként megerősítették azzal is, hogy még néhány magyar községet Csehszlovákiának ítéltek. A vörös terrort leverő Horthy Miklós kormányzósága idején még egységes volt a nemzet a revízió kérdésében, azonban ennek ellenére az országot irányító politikai elit már akkor sem nőtt fel a feladatához: »Mélyen megokolt azok félelme, akik másfél év óta szorongással nézik a politikai harc kialakulását. »Lassanként, ezer és ezer ok végzetes meghatározásából két halálosan ellentétes táborba fejlődik az egész politikai Magyarország. Az egyik, amelyik kereszténynek mondja, kiáltja, harsogja magát, a másik, amelyik ugyanezeken a hangnemeken liberális zászlót lóbál. A keresztény tábor keresztény etikát, erkölcsi tisztulást és hazafias jelszavakat hangoztat. A liberális fél, hogy a vele szemben álló hatalmas ellenséggel szemben minden elégületlenséget maga mellé nyerjen, szociális haladást, emberi jogokat, közszabadságokat, gazdasági szabad mozgást, szocializmust, és az éhes gyomornak s elégületlen szívnek mindenféle kívánatos izmust hirdet« írta keserűen Szabó Dezső. A szovjet megszállás valamint az 1947. párizsi rablóbéke következtében a trianoni békediktátum, az elszakított területek magyarjainak sorsa gyakorlatilag tiltott téma volt a közbeszédben, erről a tankönyvek csak néhány felszínes mondattal emlékeztek meg. A párizsi szerződést megelőzte a jugoszláv partizánok által elkövetett véres délvidéki magyarellenes pogromok, majd a szerződés hatására a szlovákok a Felföld magyar lakosainak többségét erőszakosan áttelepítették a csonkaországba. A kollaboráns Rákosi Mátyás majd Kádár János vezette kommunista diktatúra látványosan visszahúzódott bármilyen magyarokat érintő kisebbségi ügyben.(6) A rendszerváltás után sok értelmiségi abban reménykedett, hogy az érdemi politikai változások mellett Trianon is terítékre kerül. Azonban hamarosan kiderült, hogy a módszerváltás csak egy ideális langyos víz a zavarosban halászóknak, paraván a butított tömegeknek Érdemi lépések helyett az azóta regnáló miniszterelnökök és külügyminisztereik (7) rendre olyan hazaárulással felérő mulasztásokat követtek el, megállapodásokat kötöttek az utódállamokkal, amelyekért majd a történelem ítélőszéke előtt kell felelniük. Az már csak hab volt a becstelenség verespataki ciánnal mérgezett tortáján, hogy 2002. december elsején Budapesten, Nastase román miniszterelnök, a renegát vörös spicli Medgyessyvel, Göncz apuval, és az évszázadok óta tartó magyarellenes Habsburg intrikákat és cselszövéseket immár nyíltan szövögető Habsburg–Lotaringia Györggyel, Ferenc József császár dédunokájával együtt ünnepelte az 1918. december 1-én tartott gyulafehérvári nagygyűlést –ahol a románok kimondták Erdély egyesülését Romániával.
Az Európai Uniós csatlakozásunk előtti hazug kampány hatására sokan naivan azt gondolták, a kultúreurópa nem tűrheti magyar milliók, erdélyi szászok, felvidéki cipszerek erőszakos beolvasztását, anyanyelvük szülőföldjükön történő megsemmisítését. Láthatjuk azonban, hogy ebben is csalatkozniuk kellett. Az Európai Világ minden bizonnyal belátható időn belül széthull, mert erkölcsi értéke, a keresztény-keresztyén hit, a szolidaritás eltűnt, nincs, ami összetartsa. A kibontakozásra esély sincs, mert a gazdaságot birtoklók –még ebben a teljes csődben, amibe jutatták az Uniót– lenézik a szellem és a tudomány embereit. Az Unió alapítóelvei már rég nem érvényesülnek, a javak, a piacok és az anyagi kizsákmányolás őrülete tovább folyik, az Unió önmegsemmisítése már csak idő kérdése.
A most regnáló kormány, bár nemzeti gyásznappá nyilvánította a békediktátum aláírásának napját, valamint vélhetően szavazatszerzési okokból megadta a magyar állampolgárságot az elszakított területek magyarságának. Azonban egyidejűleg a feltételek nélküli megbékélésre, az európai értékekre, valamint a magyar gazdasági érdekekre hivatkozva saját külügyminisztere,(8) uniópárti politikai elitje,(9) valamint kollaboráns sajtója (10) megpróbálja elnémítani a revízió ügyében a hazai jobboldali szavazókat, valamint a gyakran felkészületlen, a kimunkált ideológiai hiányban és a teljes szellemi zűrzavar csapdájában vergődő, és így eleve bukásra kárhoztatott jobboldali parlamenti ellenzéket. Ezen okok miatt a »Magyarország jobban teljesít« hasismámorában vergődő országon tovább folytatódik a pallossal végrehajtott szikevágás a nemzet jobboldali-konzervatív- nemzeti radikális vagy csak egyszerűen unióellenes tagjainak amputálásához, hogy így-vagy úgy, de kiszolgálják a Világhatalom bábjainak, a brüsszeli komisszárok és bürokraták diktatórikus elvárásait. Mi tehát a teendő?
Emlékezzünk hát magyarok erre a fájdalomra,(11) de ne gyászoljunk, mert gyászolni csak a végleg elveszítettet kell. Ha rezignált belenyugvással gondolunk Trianonra, megfosztjuk magunkat a magyarabb jövő lehetőségétől, és ezzel a más fajú, nyelvű, kultúrájú népek között fennmaradásunk esélyeit csökkentjük. Mert akinek kicsit is fáj ez a rablóbéke, annak magyar jövője van. Építsünk ki az elszakított országrészek és az itthoni magyarság fiataljai között tartós kapcsolatokat.(12) Így magyarabbul élő nemzedékeket nevelhet a nép, lesz, ki építse az »ides hazát.«
1. http://www.szozat.org/showpage1521.htm
2. http://www.szozat.org/archivum/szozat_2010_06.pdf
3. Lin Jü-tang/ Lin Yutang/ Fehérek és színesek
4. Ez az elmélet leginkább a liberális demokrata és anarcho-szindikalizmust valló massachusettsi Noam Chomsky professzor nevéhez fűződnek. Ebben a – tíz pontból álló – tételsorban/ amit sokan Chomsky tízparancsolatának is neveznek/, ez az ötödik, ahol a mindenkori politikai hatalom tömegeket manipuláló mesterkedéseinek természetrajzát, a „hatalmi diverzió” médiastratégiáit magyarázza.
5. Lin Jü-tang/ Lin Yutang/ Fehérek és színesek
6. Nem feledjük! Gaztettek Trianon árnyékában. http://www.szozat.org/archivum/szozat_2010_06.pdf
7. Antall József-Boross Péter- Jeszenszky Géza, Horn Gyula- Kovács László, Orbán Viktor-Martonyi János, Medgyessi Péter- Gyurcsány Ferenc-Somogyi Ferenc- Göncz Kinga, Bajnai Gordon- Balázs Péter.
8. http://www.szozat.org/showpage2640.htm
9. http://www.felvidek.ma/felvidek/kozelet/39709-hrib-es-surjan-magyarul-a-tyzden-legujabb-szamaban?utm_source=mandiner&utm_
10. Technet Péter: Az Eu keleti bővítése magyar érdek, Magyar Nemzet 2013. május 15.
11. http://www.szozat.org/showpage540.htm
12. Erről bővebbet 2013. júliusi számunkban olvashatnak.
egyre harcolj a gyilkos béke ellen!
Határt, sorompót dönts keresve
békét. S ne hulljon ránk az este.
Trianon nem, NEM sérthetetlen!
/Kannás Alajos: Kiáltvány/
Trianon! Amikor ezt a szót hallom mindig arra a kettétört tollra gondolok, amivel aláírták a rablóbékét, amikor ezt a szót hallom, újra és újra szétszabdaltságunkat és hazátlanságunkat látom a saját földünkön a Kárpát-hazában. Trianon!(1) Ez a szó számomra egyszerre jelent dühöt, elkeseredést és jelent lelki szolidaritást az elcsatolt országrészekben még megtalálható magyarsággal. Nyilvánvaló, hogy más a megcsonkított honban megélni a trianoni diktátumot, és más Kárpátalján, Felvidéken, Erdélyben, Délvidéken vagy Őrvidéken, ahol a beletörődés az élve elfalazottak, a lassúbb vagy gyorsabb elmúlásra ítéltek önfeladását, a magyar nyelv elsorvasztását, a magyarság beolvadását jelenti. A belenyugvás, a tények ellenkezés nélküli elfogadása halálos. Abraham Lincoln mondta: »Barátaim, polgárok, nem menekülhetünk a történelem elől; Tűzpróbán megyünk keresztül, és a tűzpróba fénye ránkvilágít- s nevünket tiszteli vagy megveti az egymást követő nemzedékek sora.«
Ezen okok miatt e sorok írója kijelenti, hogy revíziópárti és irredenta,(2) és reméli, hogy a Szózatban e tárgyban olvasható hiteles tudnivalók hozzásegítenek mindenkit ahhoz, minél többen csatlakoznak egy későbbiekben megalakítandó új revíziós mozgalomhoz, amelyben a teljes vagy legalább túlnyomó részben való visszacsatolást célozza meg. Ezért ne hagyjuk magunkat hamis vádaskodásokkal megfélemlíteni, ne hátráljunk meg, ha támadják az irredenta eszmék és a revízió gondolatát. Az ezerkilencszázhetvenes években Illyés Gyula a meghamisított értelmű nacionalista szó helyett bevezette a patrióta, a hazafi kifejezést. Ö akkor a kényszerű körülményeknek engedett, s bár sokan hálásak voltak neki, alkalmazni kezdtük a szót – de ez visszavonulás volt.
Magyarország feltámasztásához rendíthetetlen hit kell. Már a kínai Konfucius figyelmeztet: »A nemzet hit nélkül elpusztul.« Ne gondoljuk arra, hogy a visszacsatolásra mindenképp katonai eszközökre, háborúra van szükség. »A béke és a háború kérdését végül is a korszak becsületessége, hitvallása dönti el. A béke problémája nem más, mint az emberi természet problémája; a probléma végső fokon a determinizmus és a szabad akarat kérdése, a nyers erőé és a hité. A béke: a hit cselekedete, hit nélkül pedig nem fogunk megmenekülni.«(3) Feltételeznünk kell azonban, a revízióra valószínűleg évtizedeket, vagy akár egy évszázadot is kell várni. Akár úgy, hogy itt Európa közepe csodálatosan adott egy erős, életrevaló államszövetségre, a Kossuthnak tulajdonított, de Széchenyi által kigondolt népek szövetsége megteremtésére. Ezért kérem Önt tisztelt OLVASÓ, jól jegyezze meg az itt olvasottakat, hogy az ezzel kapcsolatos tényeket hűen átadhassa gyermekének, unokájának, elültetve az ez irányú vágyat. Az ifjú nemzedékekben erősebben létrejöhet az új kötődés. Ezért azonban minden jóakaratú, gondolkodó magyar embernek tenni kell. Tenni kell, hogy ezzel is építsük az utat az újraegyesült Magyarország felé, amely kivezet bennünket a rablóbéke csapdájából. Először –kicsik és nagyok– azt tanulják meg, hogy szeretni kell ezt a népet és a Kárpát-hazát. Lao-ce a taoista filozófia atyja azt vallotta: »A szeretet győzedelmes a támadásban és sebezhetetlen a védekezésben. « Mondjuk el az igazat, hogy megértsék a történtek okát, adjuk meg a kilábalás receptjét, miközben készítsük fel Őket arra is, hogy a gátlástalan Világhatalom minden nemtelen eszközt bevet majd az iskolákban, az írott és az elektronikus tömegtájékoztatásban e tények meghamísítására, a liberális- szocialista- zöldpárti sajtó dögkeselyűinek – a médiákban meglévő túlsúlyát kihasználva. Készüljön mindenki fel, a szellem tolvajainak hada immár beépült mindenhova, ők azok, akik a hagyományos értékek bomlasztásával népeket, kultúrákat radíroznak le, törölnének el a történelemben. Mindent azért, hogy ez a pusztító materializmusra, gyilkoló ősbolsevizmusra- vadkapitalizmusra alapozott törzsi hatalom végérvényesen meghódítsa a földgolyót. Internacionalizmust, globalizációt, kozmopolitizmust, szabadpiacot hirdetve, mindezt a kiválasztott törzs uralmának mielőbbi megteremtéséért és anyagi felemelkedésért. Ezért csak az anyag elsődlegességében hívő, a gonoszhoz közelálló erők követelték, követelik hazug jelszavakkal –vért a társadalmi igazságosságért, vért a haladásért, vért és halált a jó cél érdekében– miközben életet nem adnak, csak vesznek és elvesznek a hatalomért. Elősegítik, hogy az »embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat.«(4) Miért tehát ez a sok gonoszság? Mert Európának azon pontján élünk, s még mindig több mint 12-13 millióan, ahol bennünket kikerülni nem lehet. Ahová mindig minden hatalom, formáció, ideológia, de kultúra és szellemiség is el akar-akart jutni, s melyeket mi mindig ki tudtunk egyenlíteni, meg tudtunk békíteni vagy elzavarni, ezzel biztosítván a kontinens stabilitását. Mert minket fel kell oldani a közös Európa agymosodájának vizében. Ez a cél. S bár ennek a majd 150 éve tartó folyamatos aknatűznek a célzó berendezése nagy szöget zár be, s bár ezek a gránátok gyakran célt tévesztenek, de szele is elég fájdalmas, sőt veszélyes. De legalább érezzük, sőt tudjuk, honnan fúj…
Lássuk tehát a puszta számokat: a trianoni diktátum következtében Magyarország elveszítette területének kétharmadát és közel három és félmillió magyar került idege államok fennhatósága alá. A magyar királyság veszteségeiből az úgynevezett utódállamok gyarapodtak, a következőképpen:
- Romániához csatolták Erdélyt, a Partiumot (a történelmi „Részek”-et), és a Bánság keleti részét – Horvátországot nem számítva – Magyarország 282.870 km²-nyi területéből 103.093 km²-t;
- Csehszlovákiához került a Felvidék, Csallóköz és Kárpátalja, azaz 61. 633 km²;
- az akkor Szerb-Horvát-Szlovén királyság kapta a Bácskát, a Bánság nyugati részét, a Szerémséget, a Drávaközt és a Muraközt, összesen 62.092 km²-t;
- Még az az Ausztria is részesült magyar területekből (3.965 km²), amely a Habsburg érdekektől vezérelve belerángatta Magyarországot a világháborúba.
Ennél igazságtalanabb, ésszerűtlenebb és gyalázatosabb békediktátum még nem született Európában. Egy ezer éves államisággal büszkélkedő országot így még nem daraboltak szét és nem aláztak meg, mint Magyarországot az antant hatalmak a trianoni döntéssel. Európa – ugyancsak felszínes – lelkiismeretét megnyugtatta a békeszerződés kisebbségi záradéka /párizsi nyaktiló alá vonásunkkor 1947-ben, már ilyen kitétel sem volt/, melynek leple alatt irtóhadjárat kezdődött az utódállamok magyarsága ellen, olyan, ami puszta fizikai létükben fenyegette és fenyegeti őket a mai napig. Kiknek is köszönhetjük ezt a ránk kényszerített szerződést? Elsősorban a magyargyűlölő, románbarát Clemenceau francia, és Woodrow Wilson amerikai miniszterelnököknek, akik vélt geopolitikai irányelvek miatt ragaszkodtak Magyarország szétdarabolásához. Tudni kell, »a geopolitika mindenekelőtt olyanfajta filozófia, amelynek területén a náci és az antináci tudósok meleg kézszorítást válthatnak egymással és kölcsönösen biztosíthatják egymást nagyrabecsülésükről; A geopolitikát az teszi mindenekfölött veszedelmessé, hogy „tudománynak” hívják, mert a tudomány nevében rengeteg bűnt el lehet követni; A geopolitikusok valójában két krajcárt sem adnának az emberi vérért; Mit számit az ilyen földmérők gyülekezetének, hogy közben néhány tucat iskolásgyereket lebombáznak és egymillió felnőttet megölnek.«(5) Az új határokat elvileg az amerikai elnök által megfogalmazott nemzeti elv alapján jelölték ki. Még 1919 elején a béketanács semleges bizottságokat jelölt ki az etnikai határok megállapítására. Ez a Felvidéken például így zajlott: a semlegesnek nevezett delegáció két tagja cseh születésű amerikai állampolgár volt /Jan Karmezin és Robert Kamev/. Ők Kassán a Schalkház szállodában hamisított jegyzőkönyveket vettek fel, amelyek később a tárgyalásokon döntő érvként szerepeltek az elcsatolás mellett. Ugyanakkor a Teleki-féle térképeket nem vették figyelembe. Pedig Magyarország nemzetiségeinek legnagyobb része ekkor tömbökben élt az országhatárok mentén és ez a tény meghatározta az északi, keleti és déli megyék nemzetiségi struktúráját, Erdély legkeletibb vármegyéit /Háromszék és Csík/ kivéve, a magyar nemzetiségű népesség Zemplén, Ung és Bereg vármegyétől délnyugatra fekvő vármegyékben, Somogyig és Zaláig terjedő régiókban volt többségben. Érdekesség, hogy a Brit Birodalom vezető szerepét mindenek elé helyező háborús hiéna Winston Churchill és az ugyancsak háborúpárti Herbert Henry Asquitht brit miniszterelnököt követő David Lloyd George végig fenntartásait hangoztatta: »Soha nem lesz béke Délkelet-Európában‚ ha a most létrejövő kis államok mindegyikének jelentős magyar lakossága lesz. Ezért én a béke vezérelvének azt venném, hogy amennyire emberileg lehetséges, a különböző népfajok kapják meg saját hazájukat, és hogy ez az emberi szempont előzzön meg minden stratégiai, gazdasági vagy közlekedési meggondolást, melyek rendszerint más módon is megoldhatók./.../ Nem lesz béke Közép-Európában‚ ha utólag kiderül, hogy Magyarország igényei jogosak, és hogy egész magyar közösségeket úgy adtak át Csehszlovákiának és Erdélynek /Romániának/ mint egy-egy marhacsordát csak azért, mert a konferencia elutasította a magyar ügy megvitatását.« Érveit elvetették, a következmények pedig ismertek. Bár később számos nyugati hatalom politikusa, mint Lord Rothermere, és más tisztességes értelmiségi emberek belátták ugyan ennek a döntésnek az igazságtalanságát és előre látták súlyos következményeit egy újabb világháború kitörésének veszélyében, de a békediktátum érvényben maradt, majd a második világháború lezárásaként megerősítették azzal is, hogy még néhány magyar községet Csehszlovákiának ítéltek. A vörös terrort leverő Horthy Miklós kormányzósága idején még egységes volt a nemzet a revízió kérdésében, azonban ennek ellenére az országot irányító politikai elit már akkor sem nőtt fel a feladatához: »Mélyen megokolt azok félelme, akik másfél év óta szorongással nézik a politikai harc kialakulását. »Lassanként, ezer és ezer ok végzetes meghatározásából két halálosan ellentétes táborba fejlődik az egész politikai Magyarország. Az egyik, amelyik kereszténynek mondja, kiáltja, harsogja magát, a másik, amelyik ugyanezeken a hangnemeken liberális zászlót lóbál. A keresztény tábor keresztény etikát, erkölcsi tisztulást és hazafias jelszavakat hangoztat. A liberális fél, hogy a vele szemben álló hatalmas ellenséggel szemben minden elégületlenséget maga mellé nyerjen, szociális haladást, emberi jogokat, közszabadságokat, gazdasági szabad mozgást, szocializmust, és az éhes gyomornak s elégületlen szívnek mindenféle kívánatos izmust hirdet« írta keserűen Szabó Dezső. A szovjet megszállás valamint az 1947. párizsi rablóbéke következtében a trianoni békediktátum, az elszakított területek magyarjainak sorsa gyakorlatilag tiltott téma volt a közbeszédben, erről a tankönyvek csak néhány felszínes mondattal emlékeztek meg. A párizsi szerződést megelőzte a jugoszláv partizánok által elkövetett véres délvidéki magyarellenes pogromok, majd a szerződés hatására a szlovákok a Felföld magyar lakosainak többségét erőszakosan áttelepítették a csonkaországba. A kollaboráns Rákosi Mátyás majd Kádár János vezette kommunista diktatúra látványosan visszahúzódott bármilyen magyarokat érintő kisebbségi ügyben.(6) A rendszerváltás után sok értelmiségi abban reménykedett, hogy az érdemi politikai változások mellett Trianon is terítékre kerül. Azonban hamarosan kiderült, hogy a módszerváltás csak egy ideális langyos víz a zavarosban halászóknak, paraván a butított tömegeknek Érdemi lépések helyett az azóta regnáló miniszterelnökök és külügyminisztereik (7) rendre olyan hazaárulással felérő mulasztásokat követtek el, megállapodásokat kötöttek az utódállamokkal, amelyekért majd a történelem ítélőszéke előtt kell felelniük. Az már csak hab volt a becstelenség verespataki ciánnal mérgezett tortáján, hogy 2002. december elsején Budapesten, Nastase román miniszterelnök, a renegát vörös spicli Medgyessyvel, Göncz apuval, és az évszázadok óta tartó magyarellenes Habsburg intrikákat és cselszövéseket immár nyíltan szövögető Habsburg–Lotaringia Györggyel, Ferenc József császár dédunokájával együtt ünnepelte az 1918. december 1-én tartott gyulafehérvári nagygyűlést –ahol a románok kimondták Erdély egyesülését Romániával.
Az Európai Uniós csatlakozásunk előtti hazug kampány hatására sokan naivan azt gondolták, a kultúreurópa nem tűrheti magyar milliók, erdélyi szászok, felvidéki cipszerek erőszakos beolvasztását, anyanyelvük szülőföldjükön történő megsemmisítését. Láthatjuk azonban, hogy ebben is csalatkozniuk kellett. Az Európai Világ minden bizonnyal belátható időn belül széthull, mert erkölcsi értéke, a keresztény-keresztyén hit, a szolidaritás eltűnt, nincs, ami összetartsa. A kibontakozásra esély sincs, mert a gazdaságot birtoklók –még ebben a teljes csődben, amibe jutatták az Uniót– lenézik a szellem és a tudomány embereit. Az Unió alapítóelvei már rég nem érvényesülnek, a javak, a piacok és az anyagi kizsákmányolás őrülete tovább folyik, az Unió önmegsemmisítése már csak idő kérdése.
A most regnáló kormány, bár nemzeti gyásznappá nyilvánította a békediktátum aláírásának napját, valamint vélhetően szavazatszerzési okokból megadta a magyar állampolgárságot az elszakított területek magyarságának. Azonban egyidejűleg a feltételek nélküli megbékélésre, az európai értékekre, valamint a magyar gazdasági érdekekre hivatkozva saját külügyminisztere,(8) uniópárti politikai elitje,(9) valamint kollaboráns sajtója (10) megpróbálja elnémítani a revízió ügyében a hazai jobboldali szavazókat, valamint a gyakran felkészületlen, a kimunkált ideológiai hiányban és a teljes szellemi zűrzavar csapdájában vergődő, és így eleve bukásra kárhoztatott jobboldali parlamenti ellenzéket. Ezen okok miatt a »Magyarország jobban teljesít« hasismámorában vergődő országon tovább folytatódik a pallossal végrehajtott szikevágás a nemzet jobboldali-konzervatív- nemzeti radikális vagy csak egyszerűen unióellenes tagjainak amputálásához, hogy így-vagy úgy, de kiszolgálják a Világhatalom bábjainak, a brüsszeli komisszárok és bürokraták diktatórikus elvárásait. Mi tehát a teendő?
Emlékezzünk hát magyarok erre a fájdalomra,(11) de ne gyászoljunk, mert gyászolni csak a végleg elveszítettet kell. Ha rezignált belenyugvással gondolunk Trianonra, megfosztjuk magunkat a magyarabb jövő lehetőségétől, és ezzel a más fajú, nyelvű, kultúrájú népek között fennmaradásunk esélyeit csökkentjük. Mert akinek kicsit is fáj ez a rablóbéke, annak magyar jövője van. Építsünk ki az elszakított országrészek és az itthoni magyarság fiataljai között tartós kapcsolatokat.(12) Így magyarabbul élő nemzedékeket nevelhet a nép, lesz, ki építse az »ides hazát.«
1. http://www.szozat.org/showpage1521.htm
2. http://www.szozat.org/archivum/szozat_2010_06.pdf
3. Lin Jü-tang/ Lin Yutang/ Fehérek és színesek
4. Ez az elmélet leginkább a liberális demokrata és anarcho-szindikalizmust valló massachusettsi Noam Chomsky professzor nevéhez fűződnek. Ebben a – tíz pontból álló – tételsorban/ amit sokan Chomsky tízparancsolatának is neveznek/, ez az ötödik, ahol a mindenkori politikai hatalom tömegeket manipuláló mesterkedéseinek természetrajzát, a „hatalmi diverzió” médiastratégiáit magyarázza.
5. Lin Jü-tang/ Lin Yutang/ Fehérek és színesek
6. Nem feledjük! Gaztettek Trianon árnyékában. http://www.szozat.org/archivum/szozat_2010_06.pdf
7. Antall József-Boross Péter- Jeszenszky Géza, Horn Gyula- Kovács László, Orbán Viktor-Martonyi János, Medgyessi Péter- Gyurcsány Ferenc-Somogyi Ferenc- Göncz Kinga, Bajnai Gordon- Balázs Péter.
8. http://www.szozat.org/showpage2640.htm
9. http://www.felvidek.ma/felvidek/kozelet/39709-hrib-es-surjan-magyarul-a-tyzden-legujabb-szamaban?utm_source=mandiner&utm_
10. Technet Péter: Az Eu keleti bővítése magyar érdek, Magyar Nemzet 2013. május 15.
11. http://www.szozat.org/showpage540.htm
12. Erről bővebbet 2013. júliusi számunkban olvashatnak.
Cságoly Péterfia Béla
főszerkesztő
főszerkesztő
