Levél az olvasóhoz - 2013. 8. hó

»Bellum omnium contra omnes«
     / Hobbles angol filozófus /


Július közepén látott napvilágot az a hír, hogy az Európai Bizottság »Európa új narratívájának,« gyaníthatóan az Uniót alkotó nemzetekre a testület által később ráerőszakolt mű azonosságtudat, az immár formába öntött európai álegység megalkotásáról készítetett vitaanyagot.
A konferencia vélhető irányvonalát semmi sem jellemezheti jobban, hogy Manuel Barrosó főkomisszár magyar részről Konrád Györgyöt, az európai multikulturális társadalom kiemelt szószólóját, a szélsőségesen liberális, amúgy tehetségtelen írót kérte fel véleményformálónak. De igencsak negatív felhangja van annak a ténynek is, hogy a modern narratíva koncepciók KGST szellemű, birodalmi szemléletű politikát és hasonló ideológiát lepleznek. Hogy ennek az új szörnyűségnek a kidolgozására miért van szükség, az több mint világos. Az európai politikai elit – politikai hovatartozásától függetlenül –  egy dologban mindig megegyezett, hogy minden elutasító józan érv dacára, egy egyre működésképtelenebb közös Európát gründoljanak össze. Mi sem bizonyítja jobban ezt a tényt, hogy a tusnádfürdői találkozón Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kijelentette, az Európai Unió ellenesség -szélsőséges!  Ide kapcsolódó az hír is, a varsói Rczezpospolita újságírója szerint Európa kelet-nyugati megosztottságát most egy Észak-déli fogja felváltani. E sorok írójának véleménye szerint az amúgy szellemben, gazdasági elképzelésekben sohasem volt egységes Európa, feltételezhetőleg válaszul a Dél további gazdasági krízisére, erőteljes hanyatlása miatt, tovább fog szakadni, de immár négy érdekszférára. Mi európai polgárok, a politikai elit és a Világhatalom vezetői által játszott nagyhatalmi-gazdasági-világuralmi Monopoly szenvedő alanyai, lecserélhető sakkfigurái vagyunk. Sorsunk a brüsszeli bürokraták és irányítóik kezében vannak. A gazdaságilag és erkölcsileg összeomlott Európa – ne legyenek illúzióink – minket magyarokat is maga alá fog temetni. Magyarország egyetlen kilábalási lehetősége ebben a széthulló Unióban az általam már oly sokat emlegetett »Harmadik Út,« benne egy független, szövetkezett kisbirtokokra alapozott mezőgazdaság, amely nemcsak a magyar emberek önellátását, hanem exportképes, génmanipulálás mentes élelmiszerek előállítását teszi lehetővé. Ráadásul hazánk immár két tűz közé került, hisz e sorok írásakor jelentették be Kijevben, hogy a nagy, génmanipulációval foglakozó világcégeknek sikerült megvesztegetni az ukrán illetékeseket, Ukrajna a génmódosított növények európai termelésének lesz a központja. Hogy ez milyen hatással bír az élő környezetre, azt az OLVASÓ fantáziájára bíznám…
» A mezőgazdaság válaszút előtt. Az egészről tulajdonképpen nem beszélni, hanem kiabálni kellene, hogy az emberek észleljék és fel is fogják: a mezőgazdaság óriási válságban van. Nem vagyok borúlátó és pesszimista, csak a valós helyzetről beszélek. A mostani állapot nem természeti törvényeken alapulva és végképp nem Istentől eredően ilyen,
ezt emberek tervezték el és okozták, ami azt is jelenti, a kialakult helyzetet ugyancsak emberek fordíthatják jobbra.
A mezőgazdaság meghatározott keretek között játszódik. A mezőgazdaság és a mezőgazdaság-politika válaszút elé került. A 20. század 50-es éveitől a mezőgazdaság-politika a mezőgazdaság terén egyre inkább ipari jellegű termelési formákat tolt előtérbe. Mindenütt nagybani termelési rendszereket alakítottak ki:
– a növénytermesztésben és az állattenyésztésben,
– a nyersanyagok feldolgozása terén
– a kereskedelemben: a világ egy mindent átfogó bevásárlóközponttá, globális szupermarket vált.
– a szállításban: földrészeken és óceánokon át.
A természetre tekintettel lévő mezőgazdaságnak nagy hagyományai vannak, amelyek kialakulása az ember letelepedésétől – tehát a földművelés és az állatok háziasításának kezdeteitől – számítható.
A  mérleg az utóbbi évtizedek mezőgazdasági politikájának csődjéről tanúskodik. A „globális játékosok” azon a véleményen voltak és vannak ma is, hogy az élelmiszerek termelésének ipari módszerei jelentik az egyetlen, hatékony utat az éhínség leküzdésére a világon. Ennek éppen az ellenkezője az igaz!
Útelágazásnál állunk, és döntenünk kell, a jövőben melyik termelési utat részesítjük előnyben: az élőlény és a természet kölcsönhatásait figyelembe vevő (ökologikus) földműveléshez képest nem valódi választási lehetőség az iparszerű mezőgazdaság.
Az iparszerű mezőgazdaság közgazdasági, környezeti és társadalmi szempontokra tekintettel egyáltalán nem lévő – a bűnös agrárpolitika által támogatott – termelési elv Az ember azon szorgoskodik, hogy bolygónkat maradandóan károsítsa, homo sapiensből homo destruensszé /bölcs emberből pusztítóvá/ váljék. A pénz mindenek felettisége és a saját kedvtelések féktelen keresése az embert egyre több és több pénz, hatalom, birtok, megszerzésére sarkallja; mégpedig a lehető legrövidebb időn belül.
Ezen a téren nagyon gyorsan alapvető magatartásbeli változásnak kell bekövetkeznie. Még az értelmiségiek, a tudósok is egyre kevésbé látszanak képesnek ehhez a szemléletváltáshoz hozzájárulni vagy azt magukban véghezvinni. Belegabalyodnak abba a rendszerbe, amit úgy írhatunk le, hogy „akinek kenyerét eszem, annak nótáját énekelem”.
Az ilyen szemléletváltoztatásra vonatkozó felhívással természetesen nem arra gondolunk, hogy el kellene fordulni az ésszerű, a természettel összhangban álló technológiai haladástól, de jót tenne egy újfajta viszonyulás megtalálása. Ez nem jelenti az új kutatási eredmények előli elzárkózást.
A végzetes és önpusztító globalizmus az új isten, a világkereskedelem az új szent hittétel. Bármely hatalmon vagy kormányon lévő politikus csak a WTO politika-globalizmus eszméjének figyelembevételével politizálhat – ez különösen vonatkozik mezőgazdaság-politika területére: senki nem folytathat nemzeti vagy regionális súlypontú agrárpolitikát. A föld szinte minden országában csökkentik a saját előállítású élelmiszerekkel való önellátást, és egyre inkább messzi távolból odaszállított importtermékekkel helyettesítik azokat.
A WTO által tűzön-vízen keresztülerőltetett korlátlan szabad kereskedelem nem jelent mást, mint hogy az Európai Unió támogatásával a mezőgazdaságot egy teljesen felesleges nemzetközi versengésbe kényszerítik. Ezt a gyilkos konkurenciaharcot, amit a legkevésbé sem tisztességes eszközökkel vívnak meg, és amit akár a nagyon találó állatmese szerinti „nyúl és sün” játékának is tekinthetünk, csak vállalatóriások élhetik túl. Ezek idővel kiszorítják a piacról a kis és közepes üzemeket, vagy bekebelezik őket.«
Megjegyezendő, ezeket a sorokat az ezredforduló elején vetett papírra az osztrák Jakob Neyer, Voralberg-i mezőgazdasági mérnök. Ausztriában nem vették komolyan az Uniós belépéssel együtt járó, a gazdaságra váró veszélyeket, láthatjuk a második világégés vége óta nem éltek ilyen bizonytalan, anyagi és morális csapdákkal behálózva osztrák szomszédjaink. Hozzá kell tenni még, hogy az osztrák komprádor tőke, elsősorban a bankok, újra a habsburgi időkben megszokottá vált, kifosztandó, gyarmati szerepet-terepet látnak Magyarországban. Ezért is igen veszélyes a kormánypárt mezőgazdaságba fektető oligarchái- klientúrája számára megalkotott, elfogadott, szándékolt joghézagokkal teli globalista földtörvény.
A Robert Schuman-Konád Adenauer által megálmodott közös Európa egyre távolodik a keresztény eszméktől, egyre távolabb kerül Istentől. Jézus ezt mondta: »Értsétek meg hát a magvetőről  szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz,  és elragadja mindazt, amit a  szívükbe vetettek;(3) Mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre  vetik és  elégetik. Ha  bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok.«(4)
Az európai és a magyar választók legtöbbje tehetetlenül széttárt kézzel követi az eseményeket, majd reménykedve, a demokrácia foszlott mítoszába kapaszkodva,– a vágóhídra önként ballagó birkaként – szavazza meg újra és újra az élhető világot tönkretevő cinikus nagypolitika évtizedek óta regnáló szélhámosait. Pedig »a Titok itt van előttünk. A Térben vándorló fény, ha átsiet valahol, azért nem szűnik meg. De aki látja, hogy az ég, mintha maga is imádkozna, ájtatosan leborul; az hisz és remél, és alázattal várja az ítéletet.«(5)



1. Mindenki háborúja mindenki ellen.  *1588-†1679
2. Zeit-Fragen, Zürich 2002. január 21
3. Jn 15,2-7
4. Mt 13,18-19
5. Rejtő Jenő: Csontbrigád





Cságoly Péterfia Béla
főszerkesztő

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf