Levél az olvasóhoz - 2020. 7. hó

Ha azt akarod, hogy dicsérjelek
Szárnyaló énekkel, én Istenem:
Adj enyhülést, ne próbálj engemet!

                   /Reményik Sándor: Ha azt akarod/

Százhúsz évvel megjelenése után H. G. Wells science-fiction regényének a „Világok harca” új értelmet nyert, az emberiség fennmaradásának kulcsa, vagyis a rendi társadalom és egy földönkívüli faj, a neoliberális– szabadkőműves utópia végső konfliktusát. Azt hittük naivan, hogy a covid vírus okozta világjárvány változást hoz a nemzetközi és hazai közéleti viszonyokban. De a hazánkban megjelenő neoliberális-szélsőbalos médiahányadékot tanulmányozva kiderül, a nyomást csak fokozni próbálják, arra spekulálva, hogy a felelős politikusok -kormányok minden energiáját leköti a vírusveszély megakadályozása, tovaterjedése.

    Az anyag elsődlegességében hívő, a gonoszhoz közel álló erők ezt kihasználva követelik: vért a jó cél érdekében, vért a haladásért, vért a „társadalmi igazságosságért”. [Itt jegyezném meg, hogy az értelem több mint ész, logika és elme, az intellektus magasabb rendű a rátiónál.] Viszont szerintük mindent és mindenkit fel kell oldani a fajok keveredésének mosdóvizében. Ez a cél. Mindezt azért, hogy a pusztító materializmusra és a gyilkoló szabadkőműves ősbolsevizmusra alapozott, „kiválasztott” törzsi hatalom meghódítsa és uralma alá vegye a földgolyót. E „felvilágosodás” – Julius Evola szerint – az anarchia, az antitradicionalizmus szinonimája, vagyis a „szabadkőműves felvilágosodás”. Nem véletlen tehát, hogy az Egyesült Államokban hirtelen kirobbant 2020-ban egy faji rendzavarás, amit erőszakos módszerek kíséretében, némiképp próbaként, megpróbálnak kiterjeszteni a koronavírus fertőzésnek leginkább kitett országokban. Talán nem tekinthetjük véletlennek, hogy a kínai fennhatóságú „szabad” Hong–Kong-ban kirobbant zavargásokkal szinte párhuzamosan az ugyancsak nagyváros Vuhan óriási járványgóccá vált, majd amikor a hatóságok, a kommunista Kínától megszokott módon vaskézzel kezdtek intézkedni, a járvány sújtotta amerikai nagyvárosok lettek egyszerre – a bűnöző néger szakszerűtlen letartóztatására, halálára hivatkozva, a mob utcára vezénylésével, –  a káosz és az erőszak gócpontjai. Ennek oka a múltban keresendő. Mint Julius Evola is leírta, Amerika egy olyan „konglomerátum”, amelyet az Európáról, a tradíciók és a keresztény kultúra őshazájáról leszakadt elemek hoztak létre. Ez a képződmény ezután Európa meggyengülésével nemcsak anyagilag lett gazdagabb, hanem ellene is fordult. Amerika nagy része voltaképpen az Európából kikerült szellemtelen tömegeknek és egy szűk, jellemtelen hazárdőrnek adott életteret. Különböző okok miatt a puritán, szigorúan református Amerikában számtalan immár lázító és bomlasztó, az új világrendet képviselő „kisegyház” született és születik ma is, mint az 1873-ban létrejött radikálisan pogány mozgalom a „New Age”, amely szinkretista módon magába olvasztja a világ különböző vallási ideáit, főleg  az ezoterikus vagy az ortodox zsidó misztikus kabbala elemeit. De ok az is [Julius Evola állította1950-ben], hogy a rasszok szellemi megítélését, illetve Amerika és az amerikai mentalítás lényegét tekintve egyértelmű, hogy napjainkban – az USA-en belül és világpolitikailag is – egész más lenne a helyzet, ha a behurcolt négerek és a bevándorló európai népesség közötti szeparáció fennmaradt volna. „Etnikum és nevelés egy magasabb rendű emberiség két alapja[…], Egy alkalmas faji bázison alapuló nevelés minden civilizáció történelmi forrása; Minél fejlettebb egy társadalom annál hierarchizáltabb. Ugyanígy, az emberi nem fejlődése nem homogenizációhoz, hanem a faji különbözőségekhez kötött” állította Yvan Blot, a Francia Katolikus Akadémia tagja, konzervatív politikus, számos politikai és filozófiai esszé szerzője.

    Egyes kísérletező orvosok a betegeik egy részének „placebót” adtak és meglepődve tapasztalták annak sikerét. Pontosan ezek a „placebó”-tapasztalatok szolgáltak  indokként [némi szabadkőműves súgás hatására] egyes néger gondolkodóknak, hogy az európai bevándorlók magukkal hozott szokásait, szokásjogait, a négerek irracionális viselkedését gátló, a konzervatív keresztény valláson alapuló rendi modellt, egyenjogúság és fekete szabadságharc ürüggyel „barbárok babonájának” minősítsék. Így, az irracionális motivációkkal megetetett, kreált racionalista motivációkkal agymosott tömeg immár a „fogyassz és dolgozz” viselkedési formát vallja magáévá, amely része a fokozott kisebbrendűségi, bűn és hatalmi-önigazolási komplexusoknak.  E cselekmények kibontakozása leginkább egy orwelli új világhoz vezető újabb ösvény lett, mint már láthatjuk. Érdekesség, hogy erről már Freud és Adler is említést tesznek klasszikus munkáikban. A néger-fehér ellentétre alapozott manipulatív lázadások között a legelső az 1865-ben a meggyilkolt Lincoln elnököt követő utód, Andrew Johnson azon cselekedetéhez köthető, hogy kétszer is megvétózta az úgynevezett „Freedmen’s Bureau Bill”-t[törvényjavaslat a „Felszabadítottak Hivataláról”] de ennek ellenére az életbe lépett. Ez a törvény kimondta, hogy minden „jogsértést” amit a felszabadított rabszolgákkal szemben elkövettek, egy minden kontrollt mellőző, akár a hatályos törvényeken is átlépő testület kénye-kedve szerint intézzen, helyi igényekre hivatkozva. Ennek gyakorlati következményei azóta is érezhetők a tíz Déli Államban, amelyet öt katonai kerületre osztva végeredményben megfosztottak minden politikai jogától, így az intelligens rétegek  „gentleman” eszméinek képviseletétől is. A szavazásnál legnagyobb részt az északi, szabadkőműves politikai kalandorok és a helyi, ugyancsak északról beszivárgott kollaboránsok által feltüzelt, 99%-ban írástudatlan néger populáció alkotta. A korrupció és az intézményesített rablás természetes folyománya volt mindezeknek, a fekete rendőrök egy feljelentést sem tudtak elolvasni, részeg és kötekedő négerek lepték el az utcákat, a fehéreket, különösen a nőket érintő inzultusok mindennapossá váltak. [Erre válaszul a déliek megalakították a Ku Klux Klant, amely születését 1865 karácsonyához datálják, a Tennessee állambeli Pulaski városhoz.] Ezek után egy olyan elnégeresedésnek, egy keveredésnek vagyunk tanúi, ahol a fehér rassz visszaszorulóban van. A faji integráció élharcosai, a következő száz évben pont ezt hozzák elő mindig példaként. A faji „olvasztótégely” hatására látszólag olyan embertípus alakult ki, amely nagymértékben egységes és állandó. Ugyanakkor a felszín alatt állandóan ellenséges volt a hangulat, mert a négerek, a legszaporábban gyarapodó népcsoport tagjaként már Amerika őslakosainak tekintette magát. Párhuzamosan ezzel azonban megélhetése, vagyoni gyarapodása lényegesen kisebb mértékű [egyes kivételektől eltekintve] amely valójában az ellentétek fő okozója volt és ma is az. A négerek, immár afroamerikaiknak titulálva az elmúlt hetven-nyolcvan évben, generációról-generációra egy lázadó, anarchista, antikomformista és nihilista [gyakran bűnöző] életmód zászlóvivőjévé lettek. A többit már ismerjük: http://www.szozat.org/index.php/25-cimlaphirek/22001-csagoly-peterfia-bela-faji-szolidaritas-vagy-ideologiai-haboru-az-egyesult-allamokbeli-zavargasok-hattere

    És az újabb és újabb extrém akciók, az állandó hátsó uszítás miatt a helyzet, immár Európában, a világban is csak rosszabbodik: A híres lengyel Fekete Madonna ikon mintájára készült mozaikot is megtalálták és festékkel megrongálták a BLM aktivistái a holland Breda városában. Az ausztrál közszolgálati rádióban arról vitáztak a műsorvezetők az egyik meghívottal, hogy a sakk rasszista játék-e vagy sem. A rádió munkatársai szerint a sakk egyértelműen rasszista, mivel a játékban a kezdőlépést a fehér bábu teszi meg, és ennek véleményük alapján csak a rasszizmus lehet az oka. Nem kell nagy fantázia, hogy a feketelista alapján a radikális amerikai baloldal mire készül: a filmek betiltására. Az Elfújta a szél kiiktatása után a filmtörténet egyik leghumanistább alkotása, a Forrest Gump, vagy éppen Tarantino tavalyi remekműve, a Volt egyszer egy Hollywood. Piszkos Harry, amin nincs mit csodálkozni. Clint Eastwood, a főszereplő közismerten konzervatív színész, a film egy igazságosztó rendőrről szól. Steven Spielberg, az egyébként Demokrata-szimpatizáns hollywoodi jelkép egyik Indiana Jones-filmje is listára került., akárcsak  A bárányok hallgatnak. A híres Rushmore-hegy szikláiba vésett négy nagy amerikai elnök, Washington, Jefferson, Roosevelt és Lincoln arcmásainak eltávolítását követelik egyes, immár indián vezetők.

    Ebből az állandóan lázongó neobolsevista, szabadkőműves, neoliberális trutymóból és álhírterjesztésből bőven kijut hazánknak is, mert ez a fajta „polgártársunk” sohasem vész el, csak időnként átalakul. Nemcsak a mainstream újságírás hazai szélhámosai, nemcsak a kormányzópártból kibukott sértődött politikusok, hanem a „szakma”, a Lukács-Löwinger formálta „filozófusok” mint a cionista Heller Ágnes tanítványai, valamint az ELTE liberális farvizén kitenyésztett történészek, tanárok és egyéb állatfajok. Most ismét a történész álarcába bujt filoszemita Ungváry Krisztián levéltáros bukott fel a zavaros mélyből, előbb Horthy Miklós kormányzóról írt könyve kapcsán, majd amikor gusztustalan hangnemben kritizálja Szakács Árpád Trianonról és a szabadkőművesekről szóló cikkét. Ungváry aljasságai nem új keletűek [http://www.szozat.org/index.php/level-az-olvasohoz/7-level-az-olvasohoz-2014-2-ho], ráadásul Főnix madárként évről évre sikerül újra élednie. A hol igazságosztó, hol áldozat szerepében tetszelgő Ungváry, aki magáról azt gondolja, hogy a történész „szakma” megfellebbezhetetlen véleményének ő az egyedüli letéteményese, ergo bárkiről, bármikor ítélkezhet. Relatív sikerességének a titka, hogy nagy mennyiségű érdekes adattal, információval rendelkezik. Ezek közlése felkelti a történelem iránt érdeklődők figyelmét, miközben nehéz észrevenni, hogy egyes tényeket a saját szájíze szerint közöl, kontraproduktív adatközlő. Egyik állítása szerint „Bajcsy-Zsilinszky Endre szinte teljesen elszigetelődött, amikor 1938-ban – volt fajvédő létére – nem volt hajlandó teljes mértékben csatlakozni az antiszemita közbeszédhez, és ezt a „svábok” elleni uszítás fokozásával sem tudta kompenzálni”, miközben a tény az, hogy Bajcsy az egyre erősödő német nemzetiszocialista állami nyomás és az ugyancsak egyre erőszakosabban terjeszkedő magyarországi Volksbund tevékenységét bírálta. Nem vesz tudomást Prohászka Ottokár püspök életművét záró „Zsidó testvéreimhez” címzett kéziratáról, miközben Prohászka püspök antiszemitizmusának taglalójaként kiemeli a jogos nemzeti önvédelemről beszélő, a zsidó fajról értekező Prohászkát saját korának társadalmi, politikai viszonyaiból. A zsidóság ebben az esetben Prohászkánál, akárcsak Szekfű Gyulánál, nem faj, hanem társadalmi kategória volt. Ráadásul Ungváry gátlástalanul felveti a „szembenézés hiányát”, ősrégi, piszlicsáré ügyet vakar elő, kipellengérezi a Veritas Történelemkutató második emberét, az egyetemista ösztöndíjasként jelentgető Marinovich Endrét, ugyanakkor a Veritastól járó végkielégítésére persze igényt tart. A holokauszthoz köthető sajtóhisztériák egyik jellemző főszereplője még Ungváry, aki csak azt felejtette elmondani, hogy számtalan magyar honfitársunkhoz hasonlóan – 1944-ben, a német totális megszállás után – Slachta Margit, a szociális testvérek főnöknője, dr. Szabó Imre pápai kamarás, gróf Apponyi György országgyűlési képviselő, Almásy László a német Vaskereszt mindkét fokozatával kitüntetett Afrika-kutató kimondták és tették: „Mint magyarok, nem tűrhetjük szó́ nélkül a magyar becsületnek azt a bemocskolását,  amit ezek a szörnyűségek jelentenek”. Antiszemitizmus ügyében csak Gerő András, a Habsburg-intézet megmondóembere tudta-tudja lepipálni: „Füst Milán antiszemitizmusa miatt a Mazsike számára nem lehet cégér”. Füst Milán, Fürst Milán Konstantin néven született elszegényedett zsidó kispolgári családban, csak később keresztelte meg Sík Sándor [akárcsak Szerb Antalt az „antiszemita” Prohászka]. 

   Az itt leírt tények csak cseppek a tengerben. Hazánk száz évvel az igazságtalan békediktátum ratifikálása után is még mindig élethalál harcot folytat fennmaradásáért, a magyar nemzet, a magyar kultúra, a magyar nyelv és keresztény hite megvédéséért. A nemzet fennmaradása az Ön kezében is ott van tisztelt Olvasó. Tiltakozzunk az ellen, hogy az LMBTQI-lobbi felhasználja önmaga céljaira a Szent Koronát! Tegyünk minél többet a Kárpát-haza magyarságáért, és imádkozzunk együtt Istenhez, égi Anyánkhoz, a „Napban született Asszonyhoz!

Cságoly Péterfia Béla
főszerkesztő