Levél az olvasóhoz 2022. májusi lapszám

"És hazám volt a szó, s hazám volt
a nép, mely magyarul beszél,
a nép, az óriási állat,
mely e fekete földön él;
amit mondtam, a nyelvén mondtam, a nyelvén mondtam,
erőm az ő ereje lett,
sorsát magamba építettem, sorsa magába épített."
/Szabó Lőrinc/

Kedves Olvasó!

Levél az olvasónak. Meg tudom írni, hogyne, hiszen… Kezdhetném aktualitásokkal. Napi történések képeit villogtatva, megbonthatatlan logikájú mondatokkal vezethetném rá Önt, kedves Olvasó, akivel menet közben már-már barátilag Mi-vé alakulnánk, vegye észre, kérem, pardon, vegyük észre, mint bugyog körülöttünk a pokol, hogy fordul országnak ország, feszül nemzetnek a nemzet, mily sokszor volt már ez így és sosem volt helyes. Az utolsó mondatokba taktikusan belesatíroznék egy kis csendességet, a legutolsóba pedig biztos kézzel belefesteném a békét. Ezt itt. Ez itt a béke. A megoldás. A mi megoldásunk.

Ugyanakkor „nem kell alkalmazkodnom a körülményekhez - de nem is szabad! Író vagyok, a szellem embere. (...)” /Babits Mihály/

Megszólítalak tehát másképp. A saját hangomon. Nem ehhez vagy szokva, nem baj. Magyar vagyok. Te is. Beszéljük, bírjuk, írjuk ezt a nyelvet. Bárhol is vagy most, az én tollam neked nem lehet idegen.
Ha a Szózatnak ez a lap háza volna, itt állnék én most a küszöbön, kedves Olvasó, hogy fogadjalak. Nem a vendéglátó távolságtartó, hűvös gesztusával adok helyet, látod, a ruhám hosszú, fehér, dísztelen, azért jöttem, hogy kézen fogva körbevezesselek: nézd, ez a május… Neked csináltuk ezt a tavaszt. Nyisd ki a szemed szépen, ne is szépen, bátran, ez a mi világunk, és most megosztjuk veled. Nem kell alkalmazkodnunk a körülményekhez, itt, Íróországban nem kell. Itt mindenki él, itt feltámadnak az édesanyák és Isten boldog, mert a gyermekek játszanak. A nagyok is. Íróst. Olvasóst. Kerülj beljebb, itt egy kényelmes karosszék, nehéz napod volt, pihenj meg kicsit. Ebben a szobában Petőfi emlékév van, a következőben Jókait találod, néhánnyal odébb pedig még ott ül Jagos, verseket válogat. A hátsó kertben Rácsai angolból fordít, néha összefut Bélával, bólintanak. Fölöttük ott röpködnek Kőműves Klára madarai. S az ott? Az ott a terasz. Ott diskurál vagy harminc kortárs, képzeld, éjjelente mind verset ír. Gyere, alig várják, hogy megismerjenek.

Nagy Horváth Ilona