Levél az olvasóhoz - 2010. 1. hó

Ismét fordult egyet az idő kereke, s a főszerkesztő kedves kötelességének érzi, hogy boldog új évet kívánjon olvasóinak. Az év fordulóján azonban vissza is kell tekintenünk: vészterhes, nehéz esztendőt hagyott maga mögött a nemzet és a magyar kultúra. A liberális körök által a magyarokra erőltetett oktatási rendszer lassan beérlelte mérgező gyümölcsét,  napról-napra növekszik a funkcionális analfabéták száma, a szépirodalom helyett a szenny irodalma árasztja el a könyvesboltok jelentős részét. A tudás vágya lassan alámerül az országos mocsokba, mert az erkölcs, az erkölcsös magatartás mintha sohasem létezett volna, és ha csak rajtuk múlna, mára anyanyelvünk sincs, történelmünk sincs, szépirodalmunk sincs.  Márpedig szükségünk van művelt emberfőkre, akik a szépirodalommal magukba szívják a nyomtatott könyv szeretetét, annak szellemi, lelki, erkölcsi értékeit. Lapunk névadója, Vörösmarty Mihály a Szép Ilonkában ezeket a szavakat adja az ősz Peterdi szájába: "Egy király sem inkább, mint hitetlen: / Nyűg a népen a rossz s tehetetlen." Emellett a magyar literatúra klasszikusai hitre is nevelnek: nehéz lenne közöttük istentagadót találni. Aki pedig Istenben bízik, önmagában is bízik. Petőfi Sándor 1848. március 15-én a magyarok istenére esküdött és eskette nemzetét; ugyanezt a verset szavalta Sinkovits Imre 1956. október 23-án. Számomra egy új könyvet már megfogni is maga a gyönyörűség, beszívni friss illatát, forgatni a még selymes tapintású lapokat, rácsodálkozni a benne levő képekre. Ráadásul a szépirodalom jellem- és erkölcsformáló erején kívül segíti a kifejezés készségét, a megfogalmazást, az olykor felfoghatatlannak látszó dolgok megértését is: ez pedig fegyver a kezünkben. A nyomtatott szépirodalmi könyvek népszerűségének hanyatlása miatt nem szabad a világhálót kárhoztatni: ha egyensúlyt tudunk teremteni közöttük, az internet kitűnő szolgálatot tehet azon ismeretek megszerzésében, amelyek felkutatása régebben hetekig tartott volna. Ugyanakkor a nyomtatott könyvek szeretete pótolhatatlan kincs, mert a múlt jobb megértésére nevel, atyáink szokásainak tiszteletére. Bálint Sándor szegedi néprajzkutató szerint őseink úgy tartották, hogy „amit ezen a napon cselekedtek, az hatással lesz az egész elkövetkezendő esztendőre. Szokás volt újév kora reggel a kútnál mosakodni, hogy egész évben frissek legyenek. Az új esztendő első napjának igen fontos része volt a megszabott ételek fogyasztása, bizonyos ételek szigorú tiltása. Tilos volt baromfihúst enni, mert a baromfi elkaparná, hátrakaparná a szerencsét, kirepülne a szerencse. Disznóhúst kell enni, mégpedig malacot, mert előretúrja a szerencsét. Előnybe részesítik ilyenkor a lencsét vagy a kölest abban a hitben, hogy a sok mag sok pénzt jelent majd az esztendőben." A moldvai (csángó) magyaroknál a földműveléssel kapcsolatos jósló-varázsló szokás ma is él. Újév reggelén felkeresik egymás házait,és a szemes takarmányok magját szórják szét, miközben jókívánságot mondanak: "Adjon Isten bort, búzát, barackot, hosszúfarkú malacot, sok kolbászt, pálinkát!" Vagy: "Búzával virágozzék kendtek házik, s mindörökké virágozzék!
 Szerkesztőtársaim és magam nevében egy alkalomhoz illő szerémségi rigmussal köszöntöm olvasóimat:

Az újév reggelén, minden jót kívánok,
Amerre csak járok nyíljanak virágok,
Még a hó felett is virág nyiladozzon,
Dalos madár zengjen minden rózsabokron!
Minden szép, minden jó,
Legyen mindig bőven,
Szálljon rátok áldás
Az új esztendőben!
Boldog újévet kívánok!

Cságoly Péterfia Béla
főszerkesztő