Levél az olvasóhoz 2022. augusztusi lapszám

„Te jól tudod, a költő sose lódít:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.”

/József Attila/

Kedves Olvasó,

beszélnünk kell...Töredelmesen bevallom, hogy a napokban kihúztam a sorból egy egészen kiváló verset. Először beválogattam. Másodszor is. Teltek a napok, és én egyre többször olvastam el, vitatkoztam össze magammal és maradtam annyiban, hogy no de ilyet törölni nem lehet. Aztán mégis lehetett. Feláldoztam, igen. Mert ezt nem szabad megengedni. Ez a heppem. Rögeszmém. Vannak erre más rovatok. Esetleg máshol. Szó sincs arról, hogy témáinkat tekintve szorítkozzunk eztán csobogó kispatakokra, rózsaszirmokra , naplementére és más banalitásokra. Írjuk le, ami van. Tántorog körülöttünk a világ, hamarosan visszaólálkodik a maszkviselés, ürülnek a kenyeres polcok. Országok égnek, erdők égnek, házak égnek… szemek égnek. Haragtól, félelemtől. Írjuk le. De lássuk is meg egymás szemét, s ha nem is tudunk egészen egy irányba nézni, ne nézzünk haraggal farkasszemet, lássuk meg, hogy a kortes célkeresztek oltárai nem ebbe a templomba valók… Nem aktuálpolitizálhatunk. Itt nem ásunk árkokat és nem lődözzük egymást.
Veled sem, kedves Olvasó, mert hiszem, hogy az irodalomban, ezen a helyen – legalább havonta egyszer - te sem ezt keresed, nem, mert Juhász Gyulától már tudod: „Olvashatod Platónt és Arisztotelészt, Szent Ágostont és Tamást, Descartes-ot és Spinozát, Kantot és Schopenhauert, a világ lényegét és az élet értelmét mégis inkább érezteti veled egy harmatcsepp a virágon és egy könnycsepp a szemben.” A nevesített mindenoldali tényeket majd megírják az újságok, röplapok, közösségi médiafelületek, és az erre éhesek onnan majd felcsipegetik a morzsát, nekünk az ide nem kell. Ezen a helyen elég lesz a világ lényege is.

S hogy mi is a lényeg… a nagy gonddal és érzékenységgel összeválogatott gazdag történelmi , irodalomtörténeti anyag mellett ebben az augusztusi számban is megszólal legalább harminc kortárs alkotó. Mondhatnék szerzőt, mint korábban sokszor, de ahogy a fent már idézett Juhász Gyula mondja: „a szerzők darabokat írnak, a költők egészeket”, s nálunk a Líra rovatban csupa egészet író művész vár, kedves Olvasó, ahol is az érett és értett, jó nevű költőkké nemesült egykori különcök között egyre erősebben vannak jelen az ifjak: csupa poeta natus, elképesztő gondolatvilágukkal ellenállhatatlan lendületet adva hétköznapokba lassult gondolatainknak, kiüresedettnek tűnő, már meg-megtorpanó érzelmeinknek.
Apropó ifjak! Képzeld, kedves Olvasó, az egyiket megkértem, vegye sorra nekünk a kedvenceit. Ennek a sornak első darabját Premier plán címmel fogod megtalálni a portrék között, s örömmel tudatom veled már most, hogy nem lesz abban a cikkben semmi konvencionális, de lesz benne frissesség, lesz benne szív.
S ha már belefáradtál kicsit a felnőttségbe, a tartalomjegyzékben most is kikeresheted Papmacskát. Ott más szelek fújnak, ott még mind bukfencezhetünk és hajkurászhatunk lufit, ott a sünön még bukósisak van és bármi lehetséges.
Gyerekországból visszajövet még figyelmedbe ajánlom remek prózásainkat és még valamit… itt-ott a komáromi Csiszár Erzsébet akvarelljeivel színesítettük az oldalt, és mert Szimonidész óta tudjuk, hogy „a festészet néma költészet, a költészet beszélő festészet”, megígérjük, hogy ebből eztán rendszert csinálunk: s a továbbiakban igyekszünk otthona lenni a kortárs művészetek ezen ágának is.

Megtisztelő figyelmed most is köszönöm, kívánok neked szép augusztust és hogy soraink között megtaláld azt a fényt, aminél mi írtunk..."a fényt, amelytől világlik agyunk, hisz egymás nélkül sötétben vagyunk”(J.A.)

Barátsággal: Nagy Horváth Ilona