Levél az olvasóhoz - 2012. 3. hó

Meglátni, ki hon gyökerű e honban:
       „Rövidlátó szempont!”Belátom.
De az, hogy ki áhít onnan
     „Ubi bene” helyre, túl
    bár hét ködös határon:
    az „esze-vak”-nak is szemébe szúr,
tudós barátom!


/Illyés Gyula: Egy rossz kozmopolitának/


 



Az Unió parlamentjében az európai baloldal a magyar szocialista képviselők bíztatására és hathatós támogatásával, koholt vádakkal, példa nélkül álló hangnemű ingyen cirkusszal támadja Magyarországot. Ezeket a provokációkat megpróbálják pszichológiai nyomásgyakorlás céljából folyamatossá tenni, az elsősorban Berlinben és az Egyesült Államokban élő magyar származású liberális értelmiségiek vádaskodó nyilatkozataikkal. Élén a profi hazudozó Charles Gátival, a szabaddemokratából immár civil megmondóemberré átváltozott Konrád Györggyel és a saját irodalmi ötleteket egy életen át nélkülöző, származása miatt Nobel díjassá avanzsált Kertész Imrével, aki legutóbb 2012. február 9-én adott egy gusztustalan állításoktól hemzsegő, zsigeri keresztény, magyar és Orbán Viktor ellenes nyilatkozatot a francia Le Mondba.» Magyarországon a kádári időkhöz hasonlóan ismét „a vezér az, aki elbűvöl” – állítja Kertész – majd így folyatja: kételkedik abban, hogy az ország választott-e Ázsia és a nyugati világ között, s úgy látja: a jelenlegi helyzet alapja Magyarország "kettős polaritásában" rejlik. Szerinte a jelenlegi helyzet csak egy újabb illusztrációja (ennek) a tendenciózus tévedésnek: a magyar állam a nemzeti érdekek védelmében áll szemben Európával, ami azt a benyomást keltheti, hogy a szuverenitáshoz tér vissza, pedig ismét téved - állította Kertész. Meglátása szerint Magyarországon soha nem volt demokrácia abban az értelemben, ha "nem politikai rendszerként, hanem a társadalom egészét megmozgató szerves folyamatként" értelmezzük a fogalmat. Véleménye szerint Magyarország nem dolgozta fel a holokausztot, nem tartott lelkiismeret-vizsgálatot, és soha nem tette fel magának azt a kérdést, hogy miért került szisztematikusan a történelem rossz oldalára. Magyarország egy olyan fatalitás, amelynek sem értelme, sem magyarázata nincsen, s egyedülálló Európában. A magyarok ragaszkodnak a sorsukhoz. Egy nap majd valószínűleg úgy fognak elbukni, hogy nem fogják tudni, miért (történt)" - vélte Kertész.« Persze Kertész alantas nyilatkozatai nem új keletűek. Fél és negyed igazságainak tömegével csak másoktól pofátlanul elcsórt alkotói gondolatai száma vetekszik. Még 2008. november elején a Die Welt című német napilap születésnapi interjút közölt Kertésszel, aki már akkor elárulta, hogy mit gondol szülőföldjéről, amikor átkozza Budapestet és a magyar közállapotokat, valamint elhatárolja magát Magyarországtól. » Én egy nagyvárosi ember vagyok – mindig is az voltam. A nagyvárosi ember nem köthető Budapesthez. Az a város teljesen balkanizálódott. A nagyvárosi ember az Berlinbe való!” mondja Kertész, aki szerint Budapesten „szava a jobboldali szélsőségeseknek, illetve az antiszemitáknak van. A magyarság régi terhei – a hazugság és az elfojtásra való hajlam – jobban érvényesülnek, mint eddig bármikor.” Arra a kérdésre pedig, hogy „nincs ebben a gazdag irodalmi hagyományokkal rendelkező országban semmi, amihez kötődést érezne?”, azt feleli, hogy „én az európai kultúra terméke vagyok. Egy dekadens, ha így akarja. Egy gyökértelen. Ne kössön engem Magyarországhoz. Elég az, hogy engem az Ön honfitársai [értsd: a németek] zsidóvá tettek. A faji és a nemzeti hovatartozás számomra nem érvényes…«
 Egy paraszthajszállal sem különb Konrád György. Sokan nem tudják, de a szintén Berlinben élő és gyakran megszólaló » nagy ellenzéki, liberális  író« tulajdonképpen a kádári kommunista rendszer kiszolgálója, hű besúgója volt.(1) Konrád és társai ellenzékiségéről egyébként így emlékezett 1998-ban Kolozsvári Papp László író:



 „…a fiúk a 80-as években is csak úgy voltak dögnagy ellenállók, hogy Aczél elvtárs útlevelével ki-kiheverték Nyugat-Berlinben, Amerikában, Svájcban a dögnagy ellenállás fáradalmait; a legnagyobb magyar író – és kis denunciáns – Konrád György, a német kultúra újabb kori nagy modellizátora – megfelelő ember a megfelelő helyen – némely ellenállások után, aczélos útlevéllel ki-kipenderült Nyugatra, s első útja a Szabad Európa Rádióhoz vezetett, mi pedig dobogó szívecskével hallgattuk, mik is vagyunk, mihez is tartsuk magunkat, s csak keveseknek jutott eszébe – például nekem –, micsoda nagyszerű ember is ez a Konrád, hogy felvállalja mindazt, ami ahhoz kell, hogy itthon ellenálljon, aztán aczéli útlevéllel kipenderüljön a világi
terekre, s ott jól beolvasson az aczéli rendszernek! Hérosz Ő!, mondtam magamban, s csak ültem tovább a sutban, mint afféle magyar író, aki nem a legnagyobb.
Láthatjuk, igencsak kilóg tehát a lóláb, világosan látszik az európai baloldallal összenőtt kozmopolita liberálisok- baloldali politikusok odamondogatói lendületének oka, igazi háttere, amint erre a ráhangoló versben Illyés is kiválóan rámutat.
Szívet derítő esemény volt viszont a februári nagy hidegben, hogy egy katolikus püspök nyílt levélben vitatkozott, és bátran kiállt a magyar konzervatív- keresztény értékek mellet. Márfi Gyula veszprémi érsek-püspök levelét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük:




DÁVID BAER professzor úrnak
Texas Lutheran University
U. S. A.



Tisztelt Professzor Úr!



Kamarás István egyetemi tanár közvetítésével megkaptam 2012. január 17-én kelt levelét, amelyben a jelenlegi magyar helyzetet, illetve a mai magyar kormány tevékenységét értékeli. Hálás vagyok Önnek, hogy figyelemmel kíséri hazánk sorsát, ugyanakkor nem hallgathatom el kritikai észrevételeimet, amelyeket őszintén igyekszem megfogalmazni.
Alapvető kifogásom az, hogy az Ön levele mind a magyarországi, mind az európai helyzet felszínes és egyoldalú ismeretét tükrözi, a távolabbi összefüggések figyelembe
vétele pedig teljesen hiányzik belőle.


1. Kezdjük a vallásszabadság kérdésével. Mint katolikus püspök, örülök annak, hogy egy luteránus egyetem tanára a lelkiismereti és vallásszabadsággal kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat Dignitatis Humanae kezdetű nyilatkozatát idézi, ugyanakkor nem értem, hogy az Ön által kifogásolt alaptörvény mennyiben sérti a lelkiismereti és vallásszabadságot. Magyarországon ma mindenki olyan vallást gyakorol egyénileg is és közösségben is, amilyent akar. Az egyes egyházak elismerésének és nyilvántartásba vételének csak az egyházak anyagi természetű, állami támogatásával kapcsolatban van jelentősége. Itt viszont érthető módon a Magyar Állam azokat a közösségeket részesíti előnyben, amelyek hazánk zivataros története folyamán jelentős ménékben hozzájárultak az ország fennmaradásához, illetve amelyek tevékenysége társadalmilag kiemelten hasznos, például iskolákat, egészségügyi intézményeket tartanak fenn és karitatív tevékenységet folytatnak.
Professzor Úr azt is kifogásolja, hogy e nyilvántartásba vételt nem a bíróság, hanem a parlament végzi. Ebből is látszik, hogy Ön nem ismeri eléggé a magyarországi helyzetet. A független magyar igazságszolgáltatásban még ma is számos olyan ember dolgozik, aki a kommunista rendszer idején elkötelezett kiszolgálója volt a pártállami diktatúrának és tevékenyen részt vett egyházellenes, ún. koncepciós perekben. - ( A koncepciós per olyan jogi eljárás, amelyben minden fordítva történik, mint a törvényes perben: először fogalmazzák meg a "koncepciót" tartalmazó ítéletet, majd ehhez készítik el a "tanúvallomásokat", illetve gyártjákle a "bizonyítékokat".) Azon kívül ez a bíróság az elmúlt 20 évben meggyőzően bizonyította, hogy az egyházak nyilvántartásba vételére alkalmatlan. Több, mint 300 "egyházai" bejegyeztek, amelyek legnagyobb része a legminimálisabb kritériumoknak sem felelt meg. Nekem egy 2007-ben kiadott jegyzékem van. Ebben 4 olyan "egyházat" találtam, amelyet egyazon (falusi) házszám alá jegyeztek be, közülük 3-nak még a hivatalos képviselője is ugyanaz a személy volt. Olyan "egyházak" is elnyerték az elismerést, amelyeknek már a neve is mosolyt fakasztott a komolyabb (akármilyen vallású) hívek ajkán, mint például az "Aranyos Zarándokok A-tól Z - ig". a "Magyar Boszorkányszövetség" vagy a "Derű Egyháza”. A helyzet megértéséhez azt is tudnunk kell, hogy a bejegyzett közösségek jó része semmiféle hitéleti tevékenységet nem végez, a bejegyzését csak azért kérte, hogy egyszerű gazdasági vállalkozásként - a vállalkozások által igénybe vehető kedvezményeken túl – az egyházaknak adható támogatásokban is részesülhessen. Jórészt ezzel magyarázható, hogy adventista egyházból három, metodistából három, zsidóból hat, buddhistából pedig nem kevesebb, mint 13, azaz tizenhárom (!) volt bejegyezve. (Aki ismeri a budhizmus nagy irányzatait - hinajana, mahajana, vajrajana, azaz tibeti - annak ez már eleve gyanús. Beszélgettem a nepáli lámával: a tizenhármat ő is nevetségesnek tartja.) Ami pedig a Professzor Ur által különösen is reklamált egyházakat illeti, a következőket tudom mondani: Ezeknek az egyházaknak Magyarországon nincs bázisuk. Ennek ellenére metodista egyházból - mint említettem - három is be volt jegyezve. Egyáltalán nem könnyű eldönteni, vajon mindhárom igazi vallási közösség-e vagy csak ún. biznisz-egyház. Hányi Gábor metodista lelkészt nálunk mindenki ismeri, sokkal inkább nagy hangú politikusként, mint igehirdetőként. Ám az ö közösségét a metodista világegyház sem ismeri el. (A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség nevet használják.) - Anglikán egyházból egyet ismerünk, ez Szent Margit Anglikán/Episzkopális Egyház néven található a régi jegyzékben. Nevéből ítélve a katolikusbarát High Church irányzathoz tartozik. Lelkészük Dunakeszin lakik, ahol semmiféle anglikán közösség nincs. A tiszteletes úr elsősorban a budapesti Angol Nagykövetség alkalmazottait pasztorálja. Miközben e sorokat írom, érkezik a hír, hogy tegnap, február 17-én a Magyar Parlament újabb 17 egyházat ismert el, közülük a Magyarországi Metodista Egyházat és a fönt említeti anglikán egyházat is, így összesen Magyarországon ma 31 elismert egyház van. Hálás lennék Professzor Urnak, ha keresne Európában még olyan országokat, amelyek ennél több vallási közösséget támogatnak. Ha nem talál, akkor kritikáit a jövőben inkább Angliáról, a skandináv országokról. Bulgáriáról. Görögországról vagy Romániáról fogalmazza meg. mert ezekben az országokban az anglikán, az evangélikus, illetve az Orthodox nemzeti egyházak a mai napig államegyház-pozíciót élveznek. (Romániában a román görög-katolikus egyházmegyék a mai napig nem kapták vissza teljes mértékben a Ceausescu-rezsim idején elvett és a Román Orthodox Egyház által birtokba vett javaikat.)


 2. Második kifogásom levelének azzal a részével kapcsolatos, amely a magyar kormány európaiságát kritizálja. En úgy látom. Professzor Urnák Európával kapcsolatos ismeretei is egyoldalúak és hiányosak. Levelében egy olyan Európái tart szem elött, amely Konrád Adcnaucr, Róbert Schuman, Alcide de Gasperi és Jean Monnel óta már nem létezik. A mai Európa nemcsak a gazdasági érdekek mentén, hanem ideológiailag is megosztott. Van még egy rejtőzködő keresztény Európa is, de van egy nálánál sokkal hangosabb, a hatalom és a médiumok nagy részét kezében tartó, élesen keresztényellenes, ultra liberális Európa is. - A mai Európa felszínén a Nagy Építészt még elismerő, de Jézus Krisztus és a tízparancsolat Istenét tagadó réteg lebeg. Ők azok, akik túladagolják Európának a szabadságot, amely - a túladagolt gyógyszerhez hasonlóan - már nem gyógyít, hanem mérgez. Számukra az európaiság egyet jelent az abortusz engedélyezésével, a szabad szerelemmel, a leszbikusok és homoszexuálisok házasságának elismerésével, a gender-ideológia hirdetésével és a vadkapitalista szabad versennyel, amely a tőkések extraprofitjához, a kis- és középvállalkozások csődjéhez és a kisemberek teljes elnyomorodásához vezet.
Ez a magán baloldaliként és modernként ünneplő Európa igazában:


•       a kommunistákból lett kapitalisták Európája.


•       a diktátorokból lett "szabadságharcosoké" és a "demokráciáért aggódó" diktátoroké.


•       a kétezer éve idejétmúlt és életképtelennek bizonyult erkölcsöt hirdető "moderneké".


•       "az egyházak szabadságáért aggódó" egyházüldözőké.


•       akik egyetlen dologban állhatatosak: a nagyüzemi méretekben folytatott hazudozásban, a sokakat megtévesztő farizeusságban.


 Amikor azt állítják, hogy az Orbán-kormány autokrata, Európa-ellenes, múltba révedő és nem tartja tiszteletben a vallásszabadságot, saját hibáikat ostorozzák, de nem önmagukban, hanem másban. Én Orbán Viktort sosem akartam szentté avatni. Tudom, hogy ő éppen olyan gyarló ember, mint mi mindannyian, neki is vannak gyengeségei és téves döntései. A fenti vádakról mégis az a magyar mondás jut eszembe: "Bagoly mondja a verébnek, hogy: nagyfejű".
Az ultraliberális és az ún. konzervatív tábor képviselői jelen voltak azon a meghallgatáson, amelyei Strassbourgból közvetített a Hír TV. Ez egy színjáték volt. amelyet Orbán Viktor nyilvános kioktatása és megalázása céljából rendeztek. Nekem feltűnt, hogy a világ legnagyobb diktátorának (Mao-ce-tungnak) hívei oktatták itt a demokráciát, és egyközismert pedofil (D. Cohn-Bendit) tanította móresre Orbán Viktort, az öt gyermekes családapát, akinek mind az öt gyermeke ugyanattól az asszonytól (a feleségétől) született. Ezen a meghallgatáson ő volt a legeurópaibb, kis túlzással: az egyetlen európai. Imponáló türelemmel hallgatta végig a habzó szájjal üvöltöző Dániel Cohn Benditet és társait, a vádakra higgadtan válaszolt, majd engedélyt kért arra, hogy a hagyományos családmodell híveként, hazaszerető emberként és hívő keresztyénként maradhasson meg európainak. Egyébként az ellene szóló legfőbb vád, hasonló ahhoz, amit közel négyezer éve Lót és családja ellen hozhattak fel: nem volt "szodoma-konfortos" a magaviseletük. De ugyanez volt a baj a prófétákkal is: hiányzott tanításukból a "Közel-Kelet-komfort", miként az első
három század keresztényei sem tanultak meg a dekadens Római Birodalom etikettje szerint viselkedni. - Erről jut eszembe, hogy a mai Európa a hanyatló fázisába érkezeit Birodalomra emlékeztet: a sportarénákban még nem ölik meg ugyan egymást, de hatalmas pénzekért folynak a kíméletlen küzdelmek; a tömegkommunikációs eszközök - katarzis helyett - a nép (a démosz) alantas igényeinek kielégítését nyújtják; a férfiak és nők pedig - gyermekeik helyett - szeretőikkel dicsekszenek.
Európa nem küld már misszionáriusokat a harmadik világba, mivel maga is missziós terület, terepet nyújtva az Afrikából. Indiából, a Fülöp Szigetekről, sót Indonéziából érkezett hithirdetőknek. Váci Mihálynak a hatvanas években írt sorai (a Hü lázadás című verséből) ma már nem csak az ál-kommunista Magyarországra, hanem egész Európára érvényesek:


»Míg új világtörvény fojt és ölel,
s új termést hoztak a volt igazságok;
a dolgok zsarnok uralma jön el,
s nincsenek próféták, se messiások.«



3. Harmadikként megemlítem Professzor Úr levelének még egy gyengeségét: azt, hogy figyelmen kívül hagyja az Európán túli hatalmak szerepét az ''Orbán-ügyben". Ön úgy ír Európáról, mintha az egy önálló birodalom lenne, amelynek most éppen problémája akadt egy tartományával. Ha Ön azt hiszi, hogy itt egy európai belügyről van szó, akkor bizony nagyot téved. Orbán Viktornak nem az Unióval van elsősorban baja, hanem azzal a nemzetközi nagytőkével, amelynek birtokosait valahol a New-York-i Wall Street-en sejtjük, ezért egyszerűen csak így hívjuk őket, hogy "Amerika". Ez az elnevezés persze téves: a dollárnak és a dollár urainak szolgáinak nincs hazájuk, nemzetiségük sem. Ok a kozmosz polgárai, a szó legrosszabb értelmében vett kozmopoliták, akik az egész világ meghódításáról álmodnak. Ehhez pedig pénzre van szükségük, nagyon sok pénzre. Ezért nem elégszenek meg az általuk kirobbantott "demokrácia-importnak" hazudott háborúkkal, orvosok és gyógyszerészek megvételével egyidőben épített hatalmas gyógyszer-gyáraikkal és a kezükben tartott multinacionális gazdasági vállalatokkal, hanem (kamat) adófizetőikké akarják tenni az egyes államokat is. Ennek érdekében megpróbálják befolyásolni a szabad választásokat, illetve igyekszenek megvenni az egyes kormányokat. Az a "jó kormány", amelyik hajlandó felvenni az előnytelen hiteleket is, majd azok gyors elköltésével örökös adófizető gyarmattá teszi hazáját. Az ilyen kormánynak nem kell tartania attól, hogy diktatúrával vádolják: nyugodtan kilövetheti békés tüntetők szemét, kizárhatja ünnepségeiről saját népét, korlátokat építhet a parlament köré, még a hivatalos adatokat is meghamisíthatja, ettől még "európai" és "demokrata" marad. Legfeljebb akkor koppantanak a fejére, ha a teljes államcsőd (fizetésképtelenség) veszélyébe sodorja hazáját. Más szabályok vonatkoznak a "rossz kormányra", amely megpróbál kitörni az
adósságcsapdából. Ezt akkor is leminősítik, ha az államháztartási hiány ezt nem indokolja, miniszterelnökét Hitlerhez és Sztálinhoz hasonlítják, cigánynak mondják, majd cigánygyűlölőnek még akkor is, ha történetesen ö oszlatja fel a cigányellenes akcióiról elhíresült egyesületeket, vagy ő küldi az Európai Parlamentbe az egyetlen cigány nőt. És hiába nyújt támogatást a zsidó egyházaknak, hiába vannak zsidó barátai, természetesen nem maradhat el vele kapcsolatban az "antiszemita" megbélyegzés sem. A nemzetközi nagytőke birtokosai különösen is haragszanak Orbán Viktorra, mert több olyan, nagytőke-ellenes intézkedést hozott (bankadó bevezetése, multinacionális cégek privilégiumainak csorbítása), amelyeket már több ország is átvett, illetve átvenni
szándékozik. Ezért szervezték meg azt az átfogó hadműveletet, amelynek ma is a tanúi vagyunk. Szeretném újra hangsúlyozni, hogy ezt az akciósorozatot Amerikából irányítják, amerikaiaknak sem nevezhető pénzemberek. Ez még akkor is így van. ha az amerikai színészek (Hillary Clinton, Charles Gati, Georges Soros) mellett látszólag az európai szereplők vannak többségben. A nagy-
tőke ügyesen felhasználja Európa megosztottságát, igénybe veszi az Európa Bizottság (az Unió kormánya) és az Európai Parlament tisztségviselőit, különösen azokat, akik Orbán Viktor ideológiai ellenfelei. Természetesen felhasználja a magyar ellenzék képviselőit is, akiket rettenetesen idegesít a jobboldal kétharmados parlamenti többsége. Az Unió képviselői jól tudják, hogy a nemzetközi nagytőke fojtogató karjai Európát is veszélyeztetik, mégis vállalják az együttműködési anyagi érdekből, félelemből vagy ideológiai okokból. A helyzet korántsem ismeretlen: így fogott össze kétezer évvel ezelőtt a Főtanács is az általa gyűlölt Poncius Pilátussal. Pilátust tapsolják ma is sápadtan, minden írástudók és farizeusok... - És nem hiányozhatnak természetesen a hamis tanúk sem, akiknek létformájuk a hazudozás és mivel övék a médiumok nagy része, rá tudják venni még a jobboldali sajtó egy részét is arra, hogy "feszítsd meg!"-et kiáltsanak Orbán Viktorra és az "alattvaló fajnak" (Kertész Ákos), sőt "patkány-népnek" minősített magyarokra. (Az utóbbi minősítés Kertész Imre Nobel-díjas írótól való.) Minden országnak, így az Uniónak is vannak olyan előírásai, amelyeket úgyszólván senki sem képes teljesen megtartani. Ezek viszont kiválóan alkalmasak arra, hogyszámon kérjék őket azokon a kormányokon (és csak azokon!), amelyek "nem állnak be a sorba". A kettős mérce alkalmazása az ultraliberális világ mindennapos gyakorlata. De nem hiányoznak a bolsevik módszerek sem - ahogy arra már utaltam.  "Ha lopni
akarsz, kiálts tolvajt!". Ostorozd saját hibáidat másokban, így magadról elterelheted a figyelmet. Nálunk ma is érvényben van egy olyan szerződés, amelyet az IMF (Nemzetközi Valutaalap) erőltetett rá a valuta-szűkében lévő és szovjet felügyelet alatt álló magyar kommunista kormányra (1982-ben), amely szerint a Valutaalap magyarországi birtokai mindenféle ellenőrzés és szabályozás felett állnak, sem cégeik, sem azok alkalmazottai, de még azok bérlői ellen sem indítható semmiféle eljárás, sem magyar, sem nemzetközi bíróság előtt. Mi más ez, ha nem közönséges diktatúra? Része egy nemzetek felett álló, vadkapitalista, ultraliberális diktatúrának, amely egyenes leszármazottja a hitleri és sztálini zsarnokságnak. Professzor Úr talán nem hallotta, de mi tudjuk, hogy nálunk a fasisztákból lettek a legkegyetlenebb kommunisták. Ugyanakkor ma azt is látjuk, hogy a kommunistákból lettek a leggazdagabb kapitalisták, és ők azok, akik a leghangosabban aggódnak a magyar demokráciáért. Gyurcsány Ferenc, Kovács László, Jósé Manuel Barroso, Dániel Cohn-Bendit: mind-mind a vörös diktatúra hívei voltak, ma pedig a
vadkapitalista diktatúra kiszolgálóiként "aggódnak a demokráciáért". Adolf Hitler a világ németjeit akarta egybefogni a világuralom megszerzése érdekében. - "Világ proletárjai, egyesüljetek!" - ez volt Sztálin jelmondata, ugyancsak a világ feletti hatalomról álmodva. - "Világ nagytőkései, kartellbe tömörüljetek!" - ez a tisztességtelen úton összeharácsolt nemzetközi nagytőke urainak jelmondata - ahogy azt Dávid C. Körten "Tőkés társaságok világuralma" c. könyvében már 1995-ben megírta. Az eszközök különbözők, ám a cél és az eszmeiség ugyanaz. Egyik diktatúra
sem tűri el a kritikát, még kevésbé azt, hogy valaki kilógjon a sorból. De azért valahol mégis mindegyik megbukik... A fent említett, harmadik típusú diktatúráról szól az " Új mondat új zsarnokságról" című vers, amelyei soraimhoz mellékelek. Külön felhívom Professzor Úr figyelmét az utolsó szakaszokra, amelyek komoly figyelmeztetést tartalmaznak mindannyiunk számára: ha gyanútlanul átvesszük a diktatúra megtévesztő propagandáját, magunk is szem leszünk a láncban, magunk is zsarnokság leszünk.
Amitől óvjon meg minket a Szentlélek, aki egyedül képes kimenteni a világot - és benne szeretett Európánkat is - az ultraliberális, vadkapitalista diktatúrából - felszínre hozva a most még sűrű hamuréteg alatt rejtőző keresztény Európát. 




Professzor Urat tisztelettel és szeretettel köszönti:




Veszprém. 2012. február 18.




Márfi Gyula
veszprémi érsek(2)


***


Bár e sorok írója az érsek úr minden megállapításával azért nem ért egyet, mégis szívet melengető, hogy katolikus főpap/ Mindszenty József bíboros- hercegprímás halála óta először/ ilyen határozottan kiáll elvei és nemzete sorsa mellett. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hol tarthatnánk, ha ez az iránytmutató véleményalkotás mindennapos lett volna püspökeinktől, az utóbbi huszonhárom év sorsdöntő pillanataiban…



1. Amikor Szelényi Ivánnal együtt megírta Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című könyvét, a kéziratot sógoránál, Sándor Ernőnél rejtette el. 1974. október 22.-én letartóztatták, de október 27.-én a saját sógorát feladva a rendőrségen, a nyomozókkal együtt megjelent annak lakásán és az elrejtett kéziratok előadására szólította fel. Konrádot még aznap szabadon engedték, és az eljárást figyelmeztetéssel megszüntették ellene. Ezután maga Aczél György kérte, hogy maradjon, és ne disszidáljon. Konrád feltételeket támasztott maradásával kapcsolatban, amiket egy levélben megírt Aczél Györgynek. A levél 2003-ban a magyar sajtóban is megjelent és a Konrád-Lovas perben bizonyítékként is előkerült. A per folyamányaként a Fővárosi Bíróság többek között azt mondta ki, hogy :„A lefolytatott bizonyítás és a feltárt bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a magánvádló (Konrád György) 1974 októberében, letartóztatása után a hatóságnak bejelentette, hogy a keresett kézirat sógoránál, Sándor Ernő lakásán található. A hatóság tagjával ezt követően meg is jelent annak lakásán, ahol a magánvádló közölte Sándor Ernővel, hogy adja elő a tanulmányt, majd a kéziratot lefoglalták. (…) Konrád György bejelentése után az ő felhívására adta elő Sándor Ernő 1974. október 27-én az esszét a rendőröknek. Ebből pedig levonható az a következtetés, hogy az irat őrzőjének nevét Konrád György magánvádló közölte a hatósággal, így ez a cselekmény a mindennapi élet fogalma szerint »besúgásnak« minősül. Ezt magánvádlónak a 168 Óra című folyóiratban tett kijelentései is alátámasztják, hiszen a cikkben ő maga mondta, hogy »morális hibát követtem el«.
2. A levél az érsek úr hozzájárulásával került közlésre!



Cságoly Péterfia Béla
főszerkesztő

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf