Levél az olvasóhoz - 2015. 1. hó

»A Béke-minisztérium háborúval foglalkozik,
az Igazság-minisztérium hazugságokkal,
a Szeretet-minisztérium kínzással,
a Bőség-minisztérium éheztetéssel.«

                                    /George Orwell: 1984/

 

A református »Soli Deo Gloria« Szövetség balatonszárszói telepén »paraszt-, munkás- és értelmiségi ifjúság« találkozót szervezett 1943 augusztusában Püski Sándor, a Magyar Élet Könyvkiadó tulajdonosa, valamint a Magyar Élet Könyvbarátai társaság. Püski kívánatosnak tartotta, hogy jelen legyenek a népi írók- szervezetek-sajtótermékek képviselői, valamint az egyetemi ifjúságnak a népiekkel szimpatizálói. A konferencia feladatát a szervezők abban jelölték meg, hogy a népi mozgalom gazdasági- és társadalompolitikai alapelveit tisztázzák. Ideológiai szempontból így a Horthy korszak összes szellemi irányzatának népi írója részvett az összejövetelen, a különbségek ellenére a nemzedéki szolidaritás erősebb volt az ideológiai ellentéteknél.

   A népi mozgalom tagjainak kapcsolódása a »harmadik utas« eszmerendszerben keresendő, amely elvetetett mindenfajta diktatúrát, elutasította a nyugati liberális kapitalizmus szolgai átvételét is, céljuk, többek között, a magyar parasztság problémáinak középpontba állítása, valamint a Horthy nevével fémjelezhető Magyarország gyökeres átalakításának az igénye. »Akkor már sereglettek az írók, kik hajlandók voltak perbe szállani népükért. Ez volt a közös jegyük, különben a maga útját járta mindenik, csupán a történelem szorította olykor egy táborba őket;« idézte később Féja Géza, aki Kodolányi János mellett Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártját támogatta, akárcsak a nemzeti radikalizmus egyik szellemi atyjának tekintendő Németh László. Németh hozzászólásában kiemelte, hogy a magyar népre, győzzenek akár az angolok, a németek, vagy az oroszok, súlyos megpróbáltatások várnak. Németh semmi biztatót nem várt az angolszász kapitalizmustól, akárcsak a szovjet szocializmus felől, látomása szerint a magyar népre gyarmati sors vár, ez ellen kell fellépnie a harmadik oldalnak. Németh az ezerkilencszázharmincas évek elején tett kísérletet egy közép-európai identitástudat kialakítására. Az első világháborút lezáró ún. békeszerződések a térség soknemzetiségű jellegéből fakadó problémáit az utódállamok létrehozásával úgy orvosolták, hogy az új politikai elit egyetlen célja, egyrészt az illírizmus, /a pánszláv és a dák-román/ eszme sulykolása, másrészt a magyar ellenségkép további erősítése, ezért számos esetben az állam és nemzet fogalma továbbra sem fedte, fedhette egymást. Németh az állami és etnikai szétszabdaltságon túli közös hazát javasol a térség népeinek: »Ideje, hogy szétnézzünk a házunk táján. Cseh, szerb, román – és patriotizmus? Igen! A nemzet nem föld, hanem történelmi rendeltetés, s a történelem nagy igényei összeparancsolnak kicsiny haragosokat. Cseh, szerb, román, német: ellenség, tanítja a régi patriotizmus, én azonban a Rajnától az orosz határig az etnográfiai és nemzeti sérelmek fölött egy új vállalkozás körvonalait látom, mely testvérré teszi az ellenséges népeket…« Németh László elméletében nagy szerepet játszott a Kárpát-szövetség álma(1) valamint Szabó Dezső gondolatai. »Nekünk elsősorban Németországgal szemben kell a védekezés hatalmas rendszerét kiépítenünk, politikailag, katonailag; gazdaságilag; kulturálisan; mindenképen,« írta Szabó.(2) Az elsodort falu szerzője már 1928-ban egy olyan kelet-európai államszövetségről vizionált, amely képes lehet a térséget fenyegető német terjeszkedés megállítására. A béke útja és a magyarság című írás alapgondolata szerint Németország egy potenciális háború lehetőségét hordozza magában. A magyarság és Kelet-Európa számára megsemmisülést jelentő helyzetből Szabó egyetlen kiutat látott: a kelet-európai államok gazdasági és katonai föderációját. »Magyarország, Románia, Lengyelország, Bulgária, Szerbia, Albánia, Görögország, Törökország, az Oroszország nyugati részén függetlenné vált kisebb országok számára a közös belső és külső problémák, a közös félelmek és lehetőségek minden ereje a történelmi együttműködést követeli« vázolta Szabó Dezső. Hitler hatalomra jutásakor, 1933-ban, Féja Géza érvei szerint, a magyarság csak úgy kerülheti el a német gazdasági és politikai hatalomnak való alárendelődést, ha a Duna-völgyi népek felé közeledik. Szintén ebben az évben Németh László Gál Istvánnak írt, következőképpen definiálva az általa Duna-Európának jellemzett térség politikai viszonyait: »Tarka föld ez itt Németország, Olaszország és Oroszország közt; éppoly tarka, mint amilyen egyszínűen vörös, fekete s barna szomszédai. Kérdés, hogy erényt csinál-e a tarkaságból, vagy elönti a szomszéd színek valamelyike.«. A nagyhatalmi agressziókra adott népi válaszként értelmezhető a Márciusi Front pontjai közül az utolsó, amely a kossuthi Duna-konföderáció programját fogalmazta újra. »Magyar revíziót: a Duna-völgyi népek számára a hova tartozandóság kérdésébe az önrendelkezési jog tiszteletben tartását. A pánszláv és pángermán imperialista törekvésekkel szemben a Duna-völgyi öncélúság és konföderáció gondolatának megvalósítását«. A wilsoni elv újragondolása a népiek esetében tehát azt jelentette, hogy az etnikai revíziót és a dunai konföderáció programját együttesen vállalták a fiatal írók. E gondolat kapcsán hirdette meg Kovács Imre a dunai Monroe-elvet, miszerint: »a Duna völgye a Duna-völgyieké.« Valamint ezen álmok alapján írta a Szabad Szó újság 1946-ban: »Az a tény, hogy magyar földön volt a szomszéd népek kulturális fejlődésének egy-egy fontos állomása, hogy a mi Kossuthunk vetette fel a dunavölgyi konföderáció eszméjét, hogy a mi Bartókunk munkálkodott zenei téren a közös dunavölgyi műveltség érdekében, hogy íróink – Szabó Dezsőtől kezdve a népi írókig – mind-mind hívei a dunai gondolatnak, arra kötelez bennünket, hogy kövessük őket.«

   Miért elevenítem fel mindezeket? Napjainkra, az Amerikai Egyesült Államok kormányának köszönhetően újra erőre kapott a hidegháború, megelevenedett Orwell utópisztikus regénye a Nineteen Eighty-Four. Épp ezért kötelező, a 2014-ben kezdődött hazai hideg polgárháború okán, havilapunk létrehozóinak ismételten felhívni a figyelmet örökös főszerkesztőnk, Bajcsy-Zsilinszky Endre, hetvenöt éve született gondolataira, (3): »A magyarság sorsán tűnődve, nemzetünk jövőjének kérdésein gyötrődve, a rohanó világesemények sodrában, mintha fokról-fokra közelebb jutnánk, nemzeti és állami létünk, fennmaradásunk, további fejlődésünk legbenső értelméhez és szilárd reménységéhez;« vagyis a nemzeti radikális- keresztény-szociális államforma kialakításához. Ma 2014 végére oda jutottunk, hogy /NATO/ szövetségesünk műveleti területté nyilvánította Magyarországot, hazánk a Világhatalom csendőrének, az Egyesült Államoknak a közvetlen célkeresztjébe került. Kijevi mintára, maga mellé /el/várva, a nyugati hatalmak által megkövetelt kritikátlan teljesítésről, a gazdasági megszállás erősítéséről, az állami szerepvállalás lebontásáról, és a multikulturális életmód szubkultúrájának támogatásáról, valamint a szélsőségesen filoszemita gondolkodásmódjukról elhíresült neokon-neoliberális szellemű oldal éceszgébereit. Épp ezért elhívnám a figyelmet arra, hogy súlyos baklövés lenne minden elégedetlenkedő nemzeti, nemzeti radikális vagy jobboldali érzelműtől, hogy a jelenlegi tüntetőkhöz csatlakozzon. Mint írtam, nem a jobbítás a cél, hanem a baloldal bukása óta elért eddigi kevés pozitívum megsemmisítése. Nem véletlen, hogy a háttérben már szerveznek 2015. február elsejére egy újabb demonstrációt, egy nappal a német kancellárasszony tervezett fővárosi látogatása előtt. »Ezeket az idegen országból származó nem magyar zavarkeltőket pedig hódítónak kell tekinteni, - a velük együttműködő magyar állampolgárokat meg a hódítók kollaboránsainak, - s eszerint kell eljárni velük szemben...« olvastam egy véleményt a szerkesztőségünkhöz eljuttatott e-levélben. Ezek a fizetett hőbörgők, a nyugat-európai és hazai liberális sajtó segítségével szítják, szíthatják folyamatosan a műbalhét az állítólagos rendőri erőszakról, attól sem riadva vissza, hogy a nagy közösségi portálokon hamis fotókat tegyenek közzé, ahogyan ez megtörtént a december 16-i tüntetéssel kapcsolatban, miközben a kép eredetije egy New-yorki demonstráción készült. »Az Egyesült Államok vádlón rámutat Oroszországra, és ellentmondást nem tűrő hangon kijelenti, hogy az Európai Uniót Oroszország fenyegeti. Valójában Oroszország nem fenyegeti az Európai Uniót. Az Egyesült Államok fenyegeti. És az Egyesült Államok célja eléréséhez – nevezetesen, hogy felbomlassza az uniót – most éppen Magyarországot használja eszközként. Mert ha sikerül Magyarországot térdre kényszerítenie, az elég érthető és alapos lecke lesz a többi közép-európai, kelet-közép-európai országnak, amelyek amúgy többek között Németország szövetségesei lehetnének a közeljövőben. (...)« írta a helyzetet elemezve Bayer Zsolt.(4) A német Deutsche Wirtschafts Nachritenek 2014. december 25-én nyilatkozó Orbán Viktor kijelentette: » Ungarn will sich nicht am Kalten Krieg gegen Russland beteiligen /Magyarország nem vesz részt a hidegháborúban Oroszország ellen;/ A vita a magyar kormány és az Egyesült Államok között továbbra is folytatódik.« A magyar miniszterelnök véleménye az, hogy a korrupciós vádak csak ürügyek, és az ukrajnai válság miatt az USA, a magyar elutasítás ellenére, megpróbálja belevonni EU-t a konfliktusba. Magyarországra még az Egyesült Államok azért is tekint rosszallóan, mert az Orbán-kormány, az amerikai ajánlatokkal szemben, a paksi építkezéshez két atomreaktort, technológiát, és a beruházáshoz kölcsönpénzt kap Oroszországtól. Az események sodrában a brüsszeli bürokrácia is bölcsen kivár, hogy mi történik a renitens magyarokkal és Orbánnal. Ezen sem kell meglepődnünk, hisz annakidején nem a jelenlegi, a Világhatalmat egyre szolgaiabb módon kiszolgáló eurokrata Unióba vágytak-vágytunk sokan a Kárpát-medencéből. Beatrix von Storch, az Alternative für Deutschland /AfD/ európai parlamenti képviselője állítja; az EU-ban pedig nem működhet a demokrácia, mert a népeknek saját magukon, nem egymáson kell uralkodniuk egy demokráciában – és aki szerint, – ha Németországban döntenének arról, hogy Magyarországon mi legyen, azt a magyarok nem fogadnák el, és ez fordítva sem működne. Eközben egyre gyakrabban arról kéne beszélnünk, hogy most, ebben a szituációban tiszta fej, korrekt helyzetelemzés, az 1990-es évek óta tartó társadalmi fejlődés menetének vizsgálata, a politikai eszmék és téveszmék besorolása, és a múltszázadbeli balatonszárszói találkozóhoz hasonlóan, politikai hovatartozást, pártpreferenciát elvető nemzeti összefogás kell. Be kell látnunk, a látszólagos gazdasági eredmények ellenére, az Orbán kormány, a német iparra alapozó, kiszolgáltatott és rendkívül energiapocsékló gazdaságpolitikája, tőkebarát adópolitikája, kapkodásai, gyakori külpolitikai baklövései, valamint a keresztény értékeket a gyakorlatban rendszeresen ócsító, /Szabó Dezső ezt a folyamatot, az 1930-as években, csak »keresztény kurzus« -ként aposztrofálta/ kormányzati gyakorlata miatt változás kell. Legfőbb érvem, hogy az Orbán-Matolcsy duó, alacsony bérekre valamint a rendkívül gyors növekedésre alapozott gazdaságfilozófiája – a legújabb kutatások szerint – már csak rövid ideig működik. James Gustav Speth közgazdász arra a következtetésre jutott (5) 2008-ra, hogy »a bolygó nem tudja fenntartani az általunk ismert kapitalizmust«. Javasolja a »kapitalizmus működtető rendszerének« újratervezését, hogy az a helyi gazdaságokat támogassa, amelyekben a cégek helyi munkásokkal, helyi közösségi tulajdonban termelnek, és a gazdasági társaságok működési engedélye csak a közösség érdekeinek kiszolgálására jogosít. Speth a sebtiben elvégzett számításokkal ellentétben alaposan megvizsgálja a GDP-növekedésre és a környezeti ártalmakra vonatkozó kutatások adatait. Megjegyzi, hogy bár az egységnyi GDP-növekedésre jutó környezeti károsodás valamelyest csökkent, a GDP növekedése mindig környezeti ártalmakat okoz. Az összefüggés egyszerűen annak a folyománya, hogy a GDP többnyire a fogyasztás növekedését méri, az pedig a környezet leromlásának hajtóereje. Speth világossá teszi, hogy a zöld termékek választása ugyan pozitív lépés lehet, a nem vásárlás majdnem mindig jobb, mint a zöld vásárlása…

    A bevezetőben nagy vonalakban visszaidézett szárszói egyeztetés megismétlése, céljainak megvalósítása a XXI. századi Kárpát-medencei problémahalmazhoz igazítva, több mint időszerű. Nemcsak nekünk magyaroknak létfontosságú, hanem a Kárpát-hazában élő többi nép számára is, hogy ne a Világhatalom titkosszolgálatainak manipulatív módszerei, hanem saját tetteinek következményei menesszenek egy kormányt. Ne csodálkozzunk azonban, hogy az eddigi sérelmek félre tételének esetleges kísérlete újabb feszültségeket generál a nemzetek, és pártállástól-politikai nézettől függetlenül saját politikai elitjük között. Ne csodálkozzunk, hiszen David C Korten világosan kifejti (6): »Az uralkodó osztály régen felfogta már, hogy az elnyomottak bármiféle politikai egyesülése veszélyezteti az ő privilégiumait. Az identitási politizálás elkülönült követelései, amelyek alapja a rassz, nem és foglalkozás szerinti tömörülés, a birodalom számára tolerálhatók, mivel hangsúlyozzák és fenntartják az elkülönülést. Az osztályokról folytatott vita azonban már tilos, mert felszínre hozza a közös érdekeket és az alapvető strukturális kérdéseket, amelyekre erőteljes ellenállási mozgalom épülhetne fel. A politikai feszültségek mögött, amelyek időnként a nemzet szétszakadásával fenyegetnek, olyan egyetértés körvonalai látszanak előtűnni, amelyet egyelőre nem ismerünk fel, és amelynek tárgya az, hogy a világ, amelyet többségünk a gyermekeire szeretne hagyni, nagyon különbözik attól, amelyikben jelenleg élünk. A konzervatívok és a liberálisok egyetértenek abban, hogy a jelenkori világ domináns kultúrája és intézményei erkölcsileg és szellemileg tönkrementek, közömbösek az emberek igényei és értékei iránt, és rombolják az erős családokat és közösségeket, amelyekre vágyunk, és amelyekre a gyermekeinknek égető szükségük lenne. Az uralkodó osztály „oszd meg és uralkodj” taktikája által félrevezetve, mindenki a másikat hibáztatja, ahelyett, hogy egységes frontot alakítanánk, visszautasítva a birodalom hazugságait, és akkor együtt megvalósíthatnánk közös álmainkat.«

   Jelen állásban, egyrészt, gyakorlati okok miatt, támogatnunk kell az Orbán-kormány ciklus végéig tartó regnálását minden külföldi beavatkozási kísérlettel szemben, másrészt, egy új, az eddigiektől gyökereiben különböző, a rendi társadalomról(7) szóló írásomban már felvázolt, megváltozott gazdasági és politikai gyakorlatra épített, keresztény szociális- nemzeti radikális eszmerendszerre épülő szövetséget kell létrehozni, amelynek a célja a Kárpát-haza újra egyesítése. A népi írók legjobbjainak, a nemzeti radikális gazdaságpolitikát követelő Németh Lászlónak és Bajcsy Zsilinszky Endrének a meglátásai a kapitalista társadalom tarthatatlanságáról, mára tökéletesen bebizonyosodtak. Szintén Korten írta: »A kapitalizmus egyáltalán nem váltotta be az ígéreteit, hogy demokráciát és általános felvirágzást hoz. Ehelyett túlkapásai a keveseknek kedveznek, sokakat pedig kétségbeesésbe kergetnek. A kapitalizmus végső veszélyt jelent a gazdasági stabilitásra, a társadalom szövetére és a földi ökoszisztémára egyaránt. Mindez a kapitalista rendszer lényegéből fakad. Sőt, a sokszor hangoztatott kijelentéssel ellentétben, hogy a kapitalizmus és a demokrácia kéz a kézben halad, a kapitalizmus politikai korrupciót fial, és végső soron korlátozza a politikai választásainkat olyan politikusokra, akik a nagy tőkés gazdasági társaságok érdekeit szolgálják.«(8)

   *

   Mindannyiunknak megfontolandó karácsonyi üdvözletet kaptam Erdélyből, Böjte Csaba ferences szerzetestől. »Világunkból mintha elfogyott volna az alázat és az irgalom! Szerintem ezért is vagyunk olyan kérlelhetetlenek, kemények, feszültek és roppant maszatosak és nagyon depressziósok, szomorúak!! Sajnos nem fürösztjük egymást irgalmas jósággal ki a bűnből, a szennyből, és ez lelkünket kérgesé, keményé teszi! A csatolt elmélkedésben (9) Isten drága ajándékáról írok, az irgalomról, mely egyik legtisztább öröm forrása lehet annak is ki gyakorolja testvéreivel szemben ezt a szép isteni erényt, de annak is, aki felé megnyilvánul az új lehetőséget teremtő drága ajándék! Kisebb testvéri szeretettel rakom gondolataimat a szép karácsonyfád alá! Csaba t. «

   E felvetéseket csak megerősíti Michael Novak katolikus filozófus, »A demokratikus kapitalizmus szelleme« című könyvében: »Isten megalázta magát, belépett az emberi történelembe; A megtestesülés egyik legfájdalmasabb tanulsága az a bonyolult tanítása, hogy az embernek meg kell tanulnia, hogy alázatos legyen, hogy szembenézzen a tényekkel és realizmusra kényszerítse önmagát....«

 

1. http://www.corvinuslibrary.com/ruszin/kszovetseg.pdf
2. Kis nemzetek sorsa, Ludas Mátyás füzetek, 6/ 1935
3. Helyünk és sorsunk Európában, Budapest, 1941
4.
Magyar Hírlap Bayer Zsolt: A dolgok állása 1.
5. Bridge at the Edge of the World/ „Híd a világ peremén”/
6. David C Korten: Gyilkos vagy humánus gazdaság? 107. oldal
7.
http://www.szozat.org/szozatarh/showpage.php?pid=2735
8. Lásd fenn, Korten, 11. oldal
9.
http://www.magnificat.ro/portal/index.php/szent-ferenc-alap-mainmenu-144/roviden/10767-boldogok-az-irgalmas-szivuek

Cságoly Péterfia Béla
főszerkesztő

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf