Verebics Dániel: Egy új érzés

Egy új érzés, nem idegen,
Túllépve a hidegen haladok,
Üszkös, rozsdás vonatok
Mellett robog az idő,
Boldog, más világ a cél,
Acél most az akarat,
Midőn mindent itt hagyok,
Lassan átöltözik a vad,
Kopár tisztaság,
Mosolydal árad,
Kacajjal fut néhány iskolás,
Dohányfüst-csomagban,
Ékes masniban ébred a rét,
Így kapja ajándékba két
Kackiás öregúr,
Pipájuk mesél a tavasznak,
Mint táncos gitárhúr
A borhűvös szobában,
Minden fűszál ragyog,
S kómásan integet vissza,
A szél csak issza a dallamot,
A pletykás örömhír-hozó,
A Nap csak figyel, mosolyog,
Puhán rezzen a sás, a bozót,
Nem érzem magam egyedül,
Bár messze hegedül
Még az ékes tavaszmenet,
A csupasz nyárfák is
Simítják az eget,
Köztük madárraj-sereg,
Mint egy-egy fakó gondolat,
Felhő-házra ácsolt
Boltíves intelmek,
Mind énfelém osonnak,
S ím, reményt ölel belém
Egy új érzés, nem idegen,
Túllépve a hidegen haladok...