Fülöp Kálmán: Angyalok keresnek, Gyúlnak tüzek, Vad szélfuvásban

Angyalok keresnek

Megszólítanak a
harangok,kérnek
hívnak, mert szeretnek.

Éget a hang
az éter rezgésén
elér hozzád-
angyalok keresnek.

Arcuk a láthatatlan
tűz,amely belobban
a nedves szempillák mögé-
vérkeringésed forró
zuhatagában
vissza nem térő
simogatás a nyár,
amely a harangütők
kendőzött bronz-sóhajában
egy kedves szóra,
érintésre vár.

Gyúlnak tüzek

Gyúlnak tüzek,a szív világol
s friss hajnalok fakó szeméből
harmat-hű álmot csiráz a távol
s kiszáll a rongyos,néma éjből.

Hinni tanít,és várni újat
rűgybomlásból más élet lázát,
amelyet megígért a holnap-
tavaszba bomló fények álmát.

S a pernyeszitálás mosolyában
az ígéret már ott ragyog:
fakó –zöld napjaim arcára
kottázza már a dallamot.

Vad szélfuvásban

Vad szélfúvásban
csupaszul a tér
levélkupacok
rejtik a valót

elagg a föld
a szédítő magány
s az ég karéján
felnevet a Hold.

és nem bánt már
a folytonos zuhanás
az érkezés
szemedben hajt rügyet

mint  lelkedben
a  sápadt naplemente
tűz-mosolyával
gyújt reménytüzet.