Sógor Zsuzsanna: Madaraim
a szavak melyekben bíztam mindig
most messze délre költöző madarak
a hanglejtés magányosan táncol
a hangok ereje el-eltűnik
függönyök redői közt
máskor úgy tépi őket mint
nyári vihar szele
nyitva hagyott ablak ázott selymeit
nem tör át monológok izzó szava
a báltermek zárt ajtajain
s a dialógus?
a csoda?
mely a szavak minimumával
a közlések maximuma?
a csoda struktúrája nem épül meg soha
messze délre költöztek a szavak
mint a madarak