Könnyű László: Anyám képe

Egy fénykép függ az ágyam felett,
nézem sokszor órákon át,
szívembe véstem mindörökre
bájos, szelíd-szép mosolyát.

Hóruhában, mirtuszos hajjal,
csendes mosollyal néz felém,
oly lágyan, kedvesen, álmodón
és egy kis bánat ül szemén.

Itt szoktam csendben imádkozni
és sírni is, ha fáj nagyon
a szomorú, bús árvaságom,
a szívem és a bánatom.

A képről ilyenkor biztatón
tekint le rám szép, jó anyám, -
és én megbékélt mosolygással
megyek tovább a Golgotán.