Móritz Mátyás: Lesz még egyszer…
Lesz még egyszer tavasz, mikor
minden szivárvány felragyog,
amit úgy kerestünk mint az
elveszett kedvesünk mását;
a folyó újra folyni fog,
és felengednek a fagyok,
hogy érezhessük a meleg,
– a jó kikristályosodását.
Lesz még egyszer tavasz, mikor
lehullik rólunk a lakat,
amire a lelkünk annyi
hosszú hónap óta áhít;
hogy elűzze a rettegést,
a kételyt, a borzalmakat,
hogy felcsiholjuk magunkban
az igaz élet szikráit.
Lesz még egyszer tavasz, és nem
sírra ébredünk vágy felett,
mi a legszebb csillagokat
ígéri nekünk az égről;
látni fogjuk, de előbb még
túl kell élnünk ezt a telet,
hogy dalt írjunk a tavaszi
zápor édes fűszeréről.
Lesz még egyszer tavasz, ami
egyszer örökre elveszett,
aminek a a szerelmére
egy évig vártuk a jogot;
hogy lesöpörjük nyakunkról
a fojtogató jég-kezet,
és függőként élvezhessük
Őt, akár a tömény drogot.
Lesz még egyszer tavasz, ami
szétoszlat majd minden ködöt,
amibe beleborzong majd
egész testem, és a lábam;
mikor meglátom a fényes
hajnalt, az éj leple mögött,
az első tavaszi szellők
édes nyírfaillatában.
Lesz még egyszer tavasz, ami
meghozza a költő kedvét,
hogy elrejtse a szívének
minden egyes sötét részét;
elfelejtve a rémeit,
és a halál közeledtét,
megélve a halálvágya
kéjes megsemmisülését.
Lesz még egyszer tavasz, amit
olyan régóta szeretnél,
amiért mormoltunk mi már
fohászokat és imákat;
érte volt feldúltabb a lelkünk
a tavaszi vadvizeknél,
hogy láthassuk a kék eget,
láthassuk a bodzafákat.
Lesz még egyszer tavasz, ami
kedvesként ölébe fogad,
és az öröm úgy árad el
bennünk akár csak a tenger;
ami felolvasztja majd mind
a vastag jégpáncélokat,
hogy ne zokoghasson benned
tovább már a csontvázember.
Lesz még egyszer tavasz, bár ezt
nem hiszik a lelki vakok,
akik szerint a boldogság
egyszer már örökre letűnt;
de mi hisszük, hogy eltűnnek
majd a rabló pillanatok,
hogy a tavaszi valóság
meghaladja képzeletünk.
Lesz még egyszer tavasz, ami
nálunk, és itt is megterem,
úgy várok erre a napra,
várok erre az órára;
hogy az ajkaimra úgy adj
csókot azon az éjjelen,
akár a szelíd tavaszi
eső a szikkadt rónára.
2017 Február 26. Vasárnap
Budapest, Csepel