Jóna Dávid: Dráva jó szüleim
Dráva jó szüleim, nem ittam alkoholt, nem vettem Bo-drogot, de Marcal az önvád, és ezért írok e folyóiratban, akkor is, ha néha Zagyva az egész, mert Ipoly nehéz hallgatni, mint beszélni folyó ügyeinkről, ha híd akarsz lenni, taposnak majd rajtad, ezt olvastam, és hogy Tisza vizet öntsünk végre a pohárba, mert túl sok a közhelyes Duna, Sajó sebeink pedig figyelmeztetnek, Mura csinálnánk valamit már késő, így könnyen Rába...., szebben Bódva, mert ez olyan hullámtéri: szóval Körös körül szemét, szennyezés, könyékig Túr az ember benne, miközben vizét isSza-most még, pedig már érződik Lajta a népek felelőtlenségének íze, így hát tölcsért csinálok a kezemből, mint az egykor igen Kapos Zala-tnay, hátha egyszer Titeket is Által-ér és megtalál, ezen a kompon találkoznánk. Várom Tőletek is a folyó-sítást! Na, Sió, puszi a családnak!