Szentmihályi Szabó Péter: Kossuth Lajos levele ismeretlen tisztelőjéhez, Turinból
Tisztelt Uram, ki oly kegyes vala,
hogy soraival felkeresni méltóztatott,
biztosít arról, hogy a néptömeg
el nem felejtett számkivetettségem
túlságosan hosszúra nyúlt évei alatt.
A rám osztott történelmi szerep
folytán én már csak itt halok meg
idegen ég alatt, egy harmadrendű
kis állam szerencsétlen sorsú
volt kormányzójaként, ám elmondhatom,
időnként megfordul fejemben:
megírom már a régen szorgalmazott
kegyelmi kérvényt keménykezű
Közös Atyátoknak, ki már lehiggadt,
hogy majd parlamenti képviselő gyanánt
a negyvennyolcasok dicső nevében
én is nyilatkozhassam néhanapján
a honi helyzet kibírhatatlanságáról
s mindazonáltal nagy eredményeinkről.
Tisztelt Uram, élvezze Ön tovább
a magyar tájat és a régi ízeket,
hiszen – ezt higgye meg nekem –
megszámláltattak a Monarchia napjai,
s ki tudja, majd hány útlevél szükségeltetik,
hol Ön magyar zászló alatt hajózhat
még ma, Kárpátoktúl az Adriáig.