Határ Győző: A léleknek rengése

lélekrengés lélekrengés
lélekrontó barlangzengés
fulladás halálmerengés
lélekrángás lélekrengés
    Cellazugtól albérletig
    űzettetik verettetik
gyöngyélettől rongyéletig
míg a rongy is elvétetik
míg a gyöngy is eloldódik
marásában feloldódik

az ólaknál ólálkodva
pókhálónak hálálkodva
rég elkallódott lakatban
lakik és szökik lakatlan
    hullt gyümölcse fáradtságát
    csipegessék a nagyságák
tünde körmű ujjuk begye
tövis koszorúzó hegye
összefent combjuk menése
másik kasza hersenése

szemtekém parázna éden
kulcslyukod látóterében
elgázoltak hullaálmán
nem fordít a jó találmány
    rálátunk a sor végére:
    ahol csordul rímed vére
ó te parttalan eláradt
gyermekkereszteshadjárat
nép a ketreckirakatban!
s fogalmunk foganatlan

lépő lábaink elvásnak
mint igéi Hóseásnak
s próféták jövendölése
– szaladtál szívvel a késbe!
    minden eloltó ránk vár
    minden óra végóránk már
alvókánk – végső erődünk
már mint eskóros verődünk
ringatjuk mi bennünk rángat
rendezgetjük nyavalyánkat

immár bélünkből korbácsol
deszkaerdő minket ácsol
elverettünk eleinkről
mint letűzött beleinktől
    hogy vérünkből megürülvén
    teljék kedvünk és a törvény
szívünk-lelkünk kirablása
s pénz – váltónkat meg nem váltja
ne nézz hátra nem marad más:
kereplés és hullarablás

nyakszirteden hol az árok
merre agyad elszivárog?
dühöd tigristelevénye
nyúlagy ölt idegsörénye
    mutasd koponyám a léket
    hol a forrót kémleltétek
szerelemnek forradását
terpedését csillag-mását
súvadását szerelemnek
ontott törzsverőerednek

mutasd hasfalad dőlését
válygvárad égetését
száztorony porig zuhanjál
romodból is kirohanjál
    Bábelednek sivatagba
    szántott-sózott hírehamva
játszottál hangszeres hiénán
csontig elgörögve – némán
tűnj peregj s eltördelődve
ne kerülj többé elődbe