Ásgúthy Erzsébet: Verd agyon Ábelt!
Gyűljetek körém, szegény Ábelek!
Magunk vagyunk. Hiába kémlelek
áldozatunk füstjében békelángot,
Káin még röhögve forgatja a husángot,
s a fehér kosnak vére csenevész
földet locsolva újra kárba vész.
És tovább tart Káinok dáridója,
mert a kiontott vérnek nincs adója.
Testvér! Mit vársz? Tán égi kábelt?
Fogd a sziklát, és verd agyon Ábelt!