Haranghy Géza: ŐSZI ESŐZÉS

EVOKÁCIÓ BAKA ISTVÁNHOZ

Őszi-csendre hulló, lassan elmúló,
sárguló, rőt levelek,
árkok vizében messzire úszó,
névtelen, bús üzenet.

Koppan a földön a gesztenye gombja,
inge kinyílt, csupa rongy,
vissza ki varrja a gombot a lombra,
nincs se szabó, se bolond.

Ki varrja vissza a gombot a lombra,
vajh, ki lesz, ki visszaad?
Ki tudja miért ad, s miért vesz vissza,
az, ki adott, s aki ad?

Ágy ez a vers, aki benne elalhat,
álmaival betelik,
álmoddal álmodunk, tovább, amíg hat,
s mint az eső, beterít.

Kerít a bánat, bár begyűjtve a méz,
télire már teli van,
teli van a kamra, ám üres a szív,
üresen kong a harang.

Oly üresen kong, mint rég bezárt kocsma,
ott még a régi mocsok,
s emlékek tornya az összes sarokba’
s látom, a szív is halott.