Gellérfi Bence: Honnan jöttem

„ez vagy
te, ez az emlék! egy csöpp Fogaras vagy
Pest közepén”

/Babits Mihály: Csak posta voltál/

ne kérdezz róla, honnan jöttem,
    mikor jeleztem, melyik buszon,
miből lett, ami pont én lettem,
    el hogy számolom majd e huszon-

hány évemet, meg a m’érteket,
    ha számon kér, aki méreget,
és nem venném rá a méreget,
    hogy öregkort még megérhetek,

ez az a kor, ez az a hely,
    beérni nincs tovább, ezzel kell,
vagy menni újra, hogy let’s go hey,
    próbálva valami bezzeggel,

ott mindegy lenne, honnan jöttem,
    egy fejlett ország vagy fejletlen,
volt-e kerítés, hol átszöktem,
    állampolgárság, mit felvettem.

aztán még mindig, ki odajöttem,
    belőlem ott is ki-kibökken,
akár egy félreírt üzenetben,
    vagy egy versben, mi hazaszökken,

de itthon is legyen mindegy, mi volt,
    aki lettem, súgja csak pár írás,
sok apró részlet velem legyen holt,
    kinek engem hisznek, legyen így más,

csak amit írtam, azzal felelek,
    ha el így meséltem, hogy így esett,
meg néha hogy esték meg reggelek,
    hol szürkék, hol meg roppant színesek,

és már nem tudnám, hogy honnan jöttem,
    ki ez a sorokból kiolvasott,
miért indult és min érték tetten,
    mit akart és inkább hova jutott