Budai Zolka: ahogy mindig
ahogy eddig mindig úgy gondozz
az Isten szegelt mellkasomhoz
erős biztos anyaggá váltam
már két életet bír a hátam
ahogy eddig mindig úgy legyél
a reggel a délután az éj
levegő mi gyorsan földagaszt
hogy újra ki tudjam fújni azt
maradj út a napfényes irány
nem tudnak így mosolyogni rám
ha eltévedek s félve árván
árnyékokra lépek a járdán
maradj nyugodt maradj közel és
ölelj mert fontos az ölelés
s bár megannyi munkád volna kinn
dolgozd a benti a dolgaim
csinálj meg engem nagyon szépre
csinálj mintha csinálnod kéne
csendek után takarít a szó
hanggal vagyok alakítható
ahogy eddig mindig úgy gondozz
az Isten szegelt mellkasomhoz
mint festmények és fehér falak:
te gyönyörű vagy - én tartalak