Bartalis János: A mezők áldása
Búzakoszorús,
kukoricacsöves,
nagyfüves Mező!
Áldlak! Áldlak!
És áldjon meg téged az Úr,
miképpen én is megáldottalak.
Könnyeimmel öntöztelek,
verejték-cseppjeimmel
szenteltelek.
Ó, küzdő,
verejték-cseppes,
drága Mező!
Szántottalak,
rögödet törtem
és szent lettem.
Most szentek koszorúja fejemen.
Véreim nehéz terhe szívemen.
A bús földön megyek, megyek,
siratnak fénylő fellegek.