Szakál Gábor: LÁZAS IMPRESSZIÓK

A dűledező azúr ég alatt
fázón reszket a rekettye,
vad északi szél tépi ágait
madárraj vonul el felette.

Szűzi illatát ontja a tulipán
az útszéli takaros zöldben,
ünnepli az új élet diadalát
a verőfényes kikeletben.

Meghasonult,sötét lelkek mélyén,
önsemmisítő dagály áradat,
haldoklik az eszme,az ideál,a hit,
a lét méltósága csupa cafat.

Önelégült téboly tépázza szanaszét,
a van és  nincs  közti szakadék,
éhes gyermekhad sírja vádénekét
belereokkan tőle az emberség.

Húsvét van,élet-győzedelmes,
pezsdül a vér,de requiem hangzik,
a keresztfa jajgat,vádolva kérdez,
a ködös homály süketen visszhangzik.

Üzenj szabadító,halált legyőző,ékes
oltsd ki a poklok sötét fényeit,
öledbe hullanak a keresztyén fejek,
állítsd meg a Sátán vérszomjas fiait.

Bíborszinű a Hold,követeid sírnak,
pogány hordák gyilokkal vágtatnak,
vérözön folyik a szelíd Golgotára,
gyászban ég a Föld,a teremtés csodája.

Pusztul az Éden,zajlik a jégtábla,
halotti tort ül a vészjóslók hada,
de nem pusztulhat el,mit Ő teremtett,
a Kezdet és a Vég , az Alfa és Ómega.