Ernst Ferenc: RÉM[M]ESEVILÁG

Lepedőbe csavart izzadtság folyó,
ventillátor zörejnyi hűs fuvallat,
kicsavart cseppek lassan elhaló
száraz reccsenése vallat.
 
Paplan alá bújó boldogság árnyék,
sötétben villanó vakuknak fénye,
mintha rémmesékben járnék,
mellemre ül ezernyi lénye.
 
Óriások, törpék, banyák és lidércek,
vakondtúrásokból varázsolt bércek,
álmokon túli fénylő karikák.
 
Fémketrecbe zárt mágneses szavak,
- ha érted is - taszítva vonzanak,
magába zár, rémes e világ.