Bogdán Mária: periférikus séta
abban a kis sáros utcában jártam
ahol még a legedzettebb lélek is elfordul
ha szurtos kölyköket lát a szemétben túrni
és a hiányzó ajtókon csontsovány kutyák
ugatnak kifelé védve a semmit de azt harcosan
mégis ha dobok nekik egy száraz
zsemlét körbenyalják kezem
abban a kis sáros utcában
mindennaposak a könnyek
az arcokon mintha megannyi
lemosható tetoválás lenne
már sóhajtani sincs erőm
csak belső sikolyomat hallom
ahogyan kívülről nézem magam
és hálát adok anyámnak amiért
városi kurvának állt és kiszakított
egy zsákfalu sáros cigánytelepéről