Arany-Tóth Katalin: TARTALAK

Levegőért fuldoklom.
Ingerlik torkom
a ki nem mondott szavak.

Míg zúzmarás csönddé nő
bennem az idő,
csontomig fagy a harag.

Börtönödből menekül,
s mellkasomra ül.
Mégis hiszlek, s tartalak.