Jóna Dávid- Szentjánosi Csaba: Gazduram 2017. december

     18 ezer napban a szarvasok egy napja...és Gazduram...és vers...és és...

2017. november 10 – Gazduram
 
pontosan 18 ezer napot éltem eddig:
az eltávolodik/hazaigyekszik
játék közepén
születik egy költemény,
a félút féligazak félmosolyából…
 
nincs itt semmi látnivaló,
csak egy pillanatra közel a távol,
a költő beszél, mert így könnyebben sumákol,
vaktöltény, súlytalanság, szájszélen ragadt emlék,
minek kiszálazni a szövedéket, minek a sietség?

Jóna Dávid
2017.11.10

 
Gazduram
 
Kinézek az ablakon,
mintha nem is az eső esne,
nem is a levelek hullanának,
hanem az emlékek, az évtizedek,
leesik egy-egy történelmi kor,
hogy itt hagyja majd
csontváz-ágú fáit,
 
18 ezer napot éltél,
megszámolhatatlan,
a számok csak útmutatások,
mert ha megfordítod,
az élet azt mondaná:
hány életet éltem meg Dáviddal,
 
mikor bekapcsolom a számítógépemet,
versek ütődnek, mint a madarak-
monitorom-ablakának------ ami betűkké törik,
néha azt érzem, hogy Napfejem körül
(csak a hasonlat miatt)
keringenek a versek, a képek,
az események, mindennapjaink,
pedig csak a felimerhetetlen sodrás ez,
amiben verseid: kimosott kavicsok,
 
és a „rakodópart alsó kövére”
leül a munkanélküliség, a szegénység,
 
nézd csak, versszakod: fésű,
megint kifésültél gondolat-csomót
a világból,
 
olvasom, hogy a szarvasok áttörtek a határon,
barátom, emeld föl fejedet-
és leheld az ablakra szavaidat,
hogy Isten, ujjaival írjon bele valamit…

Szentjánosi Csaba
2017.11.21.