Wimberger Anna: Két madár
Nem jó most a magány.
Mert habár reptét se hallom,
néha két madár száll a vállamra.
Két különös madár.
A jobbra fehér, boldog, csacska, -
a balra fekete madár ül
s gondot búg.
Ezt is hallgatom, azt is hallom
és nem tudom, hogy melyik a jó
s melyik hazug.
Biztatnak, búgnak, kétkednek, felelnek,
már bizakodtam, már százszor levertek,
mosolyogtam is, a pillám is nedves,
míg hoppan a lépcső, csikordul az ajtó,
míg belép a Kedves.
Mert akkor hirtelen fehér madár ül mindkét vállamon
s a nap beözönli a világot.
1934