Sárosi Árpád: A hegyi úton…

Egy hajnalon,
Mikor a durva katonák
Szöges korbácsa verte szét,
A hívők félő seregét
S az irgalom
Elhagyta Dávid városát,
A falakon túl, a hegyi úton
Sirattam el az éjszakát:
Közelgett halkan az Emberfia.
A szomorú, a fáradt
És öt sebéből
A megbocsátás áradt.
Felém hajolt,
Ölembe vette könyörgő szavam:
– Uram az irgalmak borával
Töltsd meg a poharam.

Vak éjszakán,
Mikor a fényes Szodoma
Vad tivornyáin összetörtem
S a hegyi útnak kövein
Remegtem meggyötörten,
Mindenkor megtaláltál én Uram.
Te szomorú, te szent Alázat.
Válladra vetted keresztfádat.
Öledbe zártad haldokló szavam
S a szeretet borával
Töltötted meg a poharam.