Győry Dezső: Freskó

Bámulatos kép:
óriás terében vak isten fest vérünkbekent ecsettel
nagy barna kínokat, lila titkot, piros jajt,
és huzigál évszázadokon keresztül-kasul untalan hiába.

A formák egymás ellen romlanak s a színek
külön-külön pompás vakító káprázatja csak
egy szürke mocskos egyvelegbe lomhul.

Nincs értelme, nincs íze s nincs zamatja.
Vergődő vázalt kínját tántorogva
a tárlaton, sok víg népé között, a mi freskónk zokog.

Bámulatos kép:
csupa vad vonal, csupa szív, szépség, értelem, erő –
csak így az egész semmi, semmi, semmi.

S a beleőrült ájulva keni címül s végzetül alája:
magyar.