Tajzs Gergő: miért

miért,
hogy évek folynak patakokban
homlokom ezüst szirtjein,
és csak a keresés konstans

miért,
hogy hiánycikk a szilárd hit,
mely rám ömlő perczuhatagok
közt sziklává szilárdít

miért,
hogy a tegnapom izzó stig-ma:
ráncba ránt, mint gyűrt ruhát,
már vasaló sem simítja

miért,
hogy szűkebb a táguló világ,
nyitott ajtók lengnek szélben,
a türelem mégis kulcsra zár