Czipott György: Violavan titkok

még szívemtől lüktet
szemernyi mindenség
éjcsontvázán gyolcsfonálzó
számlálhatlan ér,
még magaűzött idő
tekereg halálhodó fény
árnyában lombuló
gondolattiszta idegekben,
még varként törvénytelepet
feszít sokágú lehetőség
nyűttborzas felszínére
nemlombult akarat.

már kitörettek falovak
hintásdélceg lábai,
már vér odaszáradt
könyöktúrt ablakcserepekre,
már hálózatokká dermedt valóság
avasfonákú tükrök mélyén.

– – –

viceistenek merengnek
tudhatlan világbádogokra
száradt borkarikák erejében,
zárlatszikrás kocsmacégérek alatt
Egyősten határanincs titkairól.