Kibédi Varga Áron: Rombadőlt a lemondás háza is

Rombadőlt a lemondás háza is:
csak szél marad és hosszú partok.
Iszom az éjszaka vizeit,
elvesztem színeimet,
a gondolat tájait járom.

Fény nélkül szebben világít
a határtalan ország,
ideg nem feszül, izom nem csábít,
eszméről eszmére lépek
szagtalan szelek közt.

Holnapra sorra veszem a partokat,
kijelölöm a szavak helyét,
ábrándok és eszmék között határt vonok:
de azután csak szél marad
és hosszú, hosszú partok.