Szentjánosi Csaba: A CSAK versek ciklusából:
Csak a tükör, csak a lány,
én bekukucskálok a verssel hozzá,
csak a magány-maszkja…
ahogy szerelmes kezével eloldozná.
Csak egymásra vetett lába,
csak lábujjain a körömnehezék,
csak melle navigálta hálóing:
az átlátszó vágyú bizonyíték.
Csak teste határvonalán a háború,
csak a megmenekült pillanat,
ami az óramutató balettcipőjén,
az örökkévalóságba elszalad…
*
Csak az ébredés,
csak az éhes állatok,
csak a kiskacsa, akivel
az udvar végébe szállhatok,
csak az agyagos szoba,
csak a falon a kakukkos óra,
csak a muskátli ezer szíve,
ahogy az ablak nyitva.
Csak a kis papucsom,
csak a nyár verdeső méhszárnya,
csak a bogarászó állatvilág
élelem-leltára.
Csak a barátkozó út,
csak a totyogó ködök,
a templomkapun Jézus táblája:
„Mindjárt jövök”.