Fülöp Kálmán: Az elkoptatott gondola tüzében

Tépett sorokba gyúrjuk elnyűtt,
felégett agóniák havát-
az elkoptatott gondolat tüzében
némán ugyan,de ég felé kiált-

mi megtűrt bábuk,játékszer vagyunk-
szemükben félénk,élettelen ebek,
akiknek már az ugatás is kényszer
és koncot vetni élményszámba ment

akár ott fent,párnázott,vén padokban,
a bársonyszékek unott sóhaján,
akár Küküllők édes rezzenésén,
s a némán vérző öreg Hargitán.