Szakál Gábor: Felvidéki elégia
Múltunkba makacsul kapaszkodva
próbálunk megmaradni,
a Tátrától délre,Trianon elorozott vidékén,
ami még maradt.....
a sok,hitét elfecsérlő,hitevesztett,
hitszegő "homo politicus"
a sok,múltját megtagadó,
szélhámos érdekhajhász között.....
.....de lassan fölszáll a köd,
a könnycseppek fölszáradnak,
mert kemény hitünk,az megmaradt,
HISSZÜK,
hogy megtaláljuk újra Kánaánt,
szétszabdalt otthonunkat,
a villámok is lejjebb cikáznak majd,
s fiaira rátalálva
keblére ölel minket az elveszett Óhaza......
Az elrabolt Anyaföld fölkiált az égre,
a Gondviselés újra kitárja kapuit,
hitünk megtorpant ugyan,de pislákol a fény,
elménket beborítja a drága föld illata,
oly bódító lesz ami most mostoha,
s otthonra lel benne újra minden fia....!
1918. március idusán újra zöld a remény