Varga Rudolf: DELEJEZŐ

Milyen? milyen is,
milyen is lehettél,
Veron, Varga Veron?
milyen? milyen süldőlány,
milyen pesztonkacseléd?
milyen is lehettél ünneplő
szépruhádban,
milyen is lehetett kendőd
csombékján
a fonatos kötés babonázó varázsa?
milyen a vasárnapi mise
utáni délelőtt
harangzúgásában? legfelsőbb léleknél
fehérebb keszkenőd
szorongatva milyen is,
milyen is
lehetett állad alatt megkötött
fejkendőd
csombékján fonatos kötésed
igéző varázsa? milyen?
milyen a szépnél hétszer szebb
varázs, mi kilenc életed
háromszor hármas erejét
megháromszorozta? mikor
reszkető keszkenőd
szorongatva, tekinteted tükrének
révületében már három,
harminchárom, háromszázharminchárom
láthatatlan pulya rángatta,
rángatta pendelyed,
rámás csizsmácskádban milyen,
milyen lehetett az ember,
embered
elé állni, odaállni, kerülőútját
elállni? Apád sehol,
anyád a nagyvízen túl,
testvéred
nincs, nincs, nincs, nincs senkid,
semmid sincs, csak kényszer,
szégyen, félelem.
Pirultál? pirultál vagy sápadtál?
Ha hírbehozott kend, vegyen is el!
ércelted gyermeklányhangod
a mise utáni porzó csend gutaütéses
harangzúgásában, pattogó
parancsolatában, abban,
abban az összenézés
halálon túl is tartó,
delejező, delejező pillanatában.