Fülöp Kálmán: Elengeded

Pattog a máz az éjszakában
üres a szív,a semmi  fő
s mi tördeljük a perc nyugalmát-
fazék felett rozsdás fedő.

Álmatlan arc,sanda mosoly-
ágyéktüzén a hányadik-
s elfonnyad mind lassan a korral
lehetsz akár a századik

ki  rámorzsolod az élet nedvét,
míg szobádban hallgat a sötét,
s mint aki jól végezte dolgát-
elengeded a lány kezét.