Payer Imre: AZ ALKONYATRÓL AZT HISZI, PIRKADAT

Az alkonyatról azt hiszi – pirkadat.
Indulni kezd, és rászakad éjjele.
A visszatérő éjszakában
hajnalodó repedések érik.
A mozdulatnak kezdete, vége – nincs.
Nem lát teret. Torz mondata: fáklyaív.
Hogy kapcsolódna mindig újra
összekuszált haladék-időhöz?
Más módokon, másképp eloszolva, de
egész-nyomása épp ugyanannyi lesz,
ha ablakát reggel kitárja,
rányit az éjszaka – nézik egymást.