Kapui Ágota: Kapaszkodó

A kvantum szőkék ideje lejárt,
és hibernált jövőnk is vágyott álom,
s te álldogálsz itt irgalom-fehéren,
túl űri létről koholt ideálon --
és ott lebegsz a sűrű semmiben,
tátong a csend, s a vad felismerés
csapong agyadban, eszméket keres,
mi felötlik, az mind nagyon kevés --
mint fuldoklónak gyenge szalmaszál,
mely mentőövnek tűnhet hirtelen,
úgy markolod meg ingatag hited,
ha rád rivall az égi intelem.