Deák Mór: LELEPLEZNÉM
leleplezném
de nincs kinek
vakok lettek a többiek
vak lett mind és agyhalott
s én közülük való vagyok
itt van fele királyságom
vele adtam fiam lányom
páratlan maradt a párom
madár repül át a világon
ha leszáll
könnyű lábbal teszi
észre se vegye valaki
főleg ne ezek a vakok
a torkában ott a titok
csőrében olajfa ága
kettéhasítva kettévágva
figyeli ahogy a vak tapsol
megmetszve már mind a két szárnya
madár?
talán csak egy galamb
amit a nyugdíjas etet
a legyalult bárgyú arcokon
végigsimító rettenet
a szilánkosra tört remény
a színek örök feketéje
a magyar lehajtja fejét
hiszen tudja
már nincs jövője