Jánoska Mátyás: Ma lagzi volt

Ma fegyverrel verték szívemet,
Reccsent a pitvara hangosan.
Ború takarta a színeket,
Lelkem kalandozott álmosan.
 
Mert ők úgy hívják ezt, hogy lagzi,
De a pokol tornáca volt az.
A bánatom, ő az, ki fekszi
Ágyamat és nő benne a gaz.
 
Ma még pompásabb volt ez a gaz,
A lelkem kiszolgáltatott volt.
A lagzi: sok képmutató az,
Ki benne megfordul, és a holt,
 
Én, szívem szívének a lelke
Megpattant egy pár óra alatt.
Az ős, bölcs telkemnek a telke
Omol és énem ronggyá szakad.
 
Dicsértessék az Emberek közt,
Kik oly jó mulatnak s csak vannak.
Oly sátáni mosoly ez szemközt,
Maguk után álszentet hagynak.